Hard Dog Race, 2017.06.03. @Piliscsév

Egyszerűen kutyaünnep - ez a HDR

Sebők Szabolcs / 2017.06.05.

18815282_1801500036832090_7615248659972669721_o.jpg

Amikor egy Pink Floyd rajongó meghallja a rádióban véletlenül mondjuk a Comfortably Numbot, akkor önkéntelenül vigyorra szalad a szája. Valami ilyesmi pavlovi reflex indulhat be, amikor egy született kutyabolond meghallja a Hard Dog Race nevet. Én nem vagyok a fenti archetípus képviselője, de Púza András, a HDR ötletgazdája nem adott esélyt arra, hogy kihagyjam az idei első, összességében a második Hard Dog Race-t. Ami az odajutás illeti, minden a legnagyobb rendben ment. Előre le volt adva a kocsi rendszáma, mint VIP (Press) vendég, így gyakorlatilag a rajthurkától 50 méterre parkoltunk le. A rajt előtt a bemelegítést vezénylő Fábián Mikivel átbeszéltünk a hazai OCR színtér jövőjét és úgy találtuk, hogy az kurvajó lesz.

Mivel nem vagyok kutyabolond, kutya nélkül indultam, ami egy kutyás versenyen több, mint kapufa - mindegy ezt dobta a gép. De legalább dinamikusan álltak a problémához, látták, hogy szólóban nyomom, hát elindítottak egyedül két futam között. Maga a parádé a piliscsévi Motocross pályán lett kialakítva. Amit kicsit a verseny előtt át is alakítottak picit, mert cefet meleg volt egész nap - kb. 30 fok fölött végig, jó is volt 13.00-kor indulni... A fesztiválterülettől szinte a pálya egésze belátható volt. Ahol használtuk a motocross pályát, ott a meredek emelkedőket/lejtőket másztuk meg, viszont azon kívül meg a lekaszált szántóföldön, erdőben futásban kellett a bokákra figyelni. A rajt után egy laza pancsolással indultunk, aztán egy viszonylag hosszabb futás jött, mire elértük az motorosaknak épített pályaszakaszt. Ide álmodták meg a szervezők az akadályok nagy részét. Volt itt dobozon átkúszás, eledeles zsák cipelés, söröshordó cipelés, mászás a szalagok alatt, felfutás rámpára, átjutás gumiabroncsokon fektetve vagy lógatva és persze jópár vizes árok. Két kedvencem a szalagok alatt kúszás volt a sárban (ott még locsoltak is a teljesítés közben - kösz) és a létrázás a kennel fölött. Aztán a végére még egy átmászás a kutyaólon keresztül és egy vasráccsal fedett vizesárok jött. A versenyzők rajtszámainak hátulján szereplő chipek nagy része ebben a medencében úszott a víz tetején. Mire ide értem, addigra már a sajátom sem volt meg (a későbbiekben talán hagyni kéne ezt a rajtszámos dolgot és valami karra vagy lábra szerelhető megoldásban gondolkodni), de igazából kutya nélkül bármilyen időeredményem full irreleváns (amúgy valahogy 40 perc körül volt…).

18815218_1801498770165550_1077731966018091306_o.jpg
Az akadályok természetesen kutyás futásra volt kiagyalva, így ahogyan én láttam azokat, kicsit más, mint ahogy a többség látta. De ami tény, hogy ez egy ünnepnap a kutyás embereknek és nagyjából osztálykirándulás a kutyáknak. Tök jó volt nézni, hogy kutya és gazdája milyen szimbiózisban képes megoldani az akadályokat. Volt ahol a kutya húzta a gazdit, főleg nyílt terepen, amikor lehetett futni, máskor pedig a gazdi volt végtelenül türelmes, amire a kutya is rájött, hogy mi a feladvány, vagy éppen az akaratától ellentétben újra (és újra) meg kellett mártózni a vízben, sárban. Ami viszont a leginkább pozitív élmény az egész napot tekintve, hogy néhány negatív előítéletekből épített falat elkezdett lebontani. Alapvetően szeretem én a kutyákat, de kicsit mindig is tartottam tőlük. Viszont amit a mai napon tapasztaltam kutyáktól és gazdáiktól, az teljes egészében meglepő volt. Rengeteg eb volt az eseményen, de szinte hihetetlen, hogy talán egy-két mérgesebb morgást vagy ugatást véltem csak hallani. A pályán futás közben sem volt semmi atrocitás, amikor kutyák mellett futottam el. Minden gazdi tök jó fej volt. Sőt még az erdőben is figyeltek arra, ha a kutyus a dolgát épp ott végezte el, akkor az ösvényen is összeszedjék kis zacsiba a cuccot - vagy ez csak nekem fura?

18839555_1801496470165780_2444022065306892819_o.jpg
Egyetlen negatív dolog, amit a későbbiekben talán megfontolhatnának a szervezők, hogy a legkisebb gyermekekre is gondoljanak. Egy egyszerű játszósarok egy kisebb sátorban is tökéletes megoldás lett volna, mert így azért a 30 fok melegben, nem túl családbarát, míg a másik családtag éppen fut. (Hogy erre mekkora a valós igény a HDR látogatói között, azt nem tudom.)
Rengeteg embernek, szervezetnek, alapítványnak szívügye a négylábúak sorsa, így a HDR koncepciója egyszerűen csak hibátlan! Nem lehet egyetlen ilyen versennyel sem mellélőni, kb ennyien lennének, ha havonta megrendeznék a versenyt. De nagyon jól csinálják, hogy nem hagyják ellaposodni, így évente "csak" pár ilyen rendezvényt szerveznek, hogy így valódi kutyaünnep legyen minden egyes alkalom.

Fotók: Tóth József Figura (további fényképek itt)