Nyíregyházi Extreme Trail Akadályverseny - 2019.09.21. @Nyíregyháza

Énekli az író, miközben zokognak a gyerekek.

Az ősz azonban nem csak az iskolaszezont, de az OCR szezont is magával hozza. Hétvégente zavarba ejtő mennyiségű verseny közül válogathatunk, szinte verekednek a kegyeinkért a szervező csapatok. Ez annyiból jó hír, hogy akarva, akaratlan kénytelenek egyre jobb és jobb rendezvénnyel előrukkolni. Ezen a hétvégén egy jól ismert és bejáratott név mellett döntöttem, hátha sikerül fogást találni rajtuk.

---

Egyik szemem sír, a másik pedig üveg, ahogyan a mondás is tartja, mert idén az Extreme Trail elengedte Tokajt és átköltözött Nyíregyházára. Akit kettessel rugdostak át föciből is tudja, hogy az Alföld nem véletlen kapta ezt a nevet. Hegyet véletlenül sem, dombot is csak akkor találunk, ha télen a megfelelő mennyiségű havat sikerül összetolni a hókotrónak. Akkor mégis mitől lehet különleges az őszi verseny? Helyszín: Aquarius Élmény- és Parkfürdő, a melegvizes medencék pedig a rendelkezésünkre állnak a nap folyamán. Kicsit kizoomolva a google.maps-en láthatjuk, hogy körülötte tavat és állatkertet is jeleznek nekünk, azaz a körítés teljes mértékben kielégítő, ha nem sikerülne a verseny, akkor is van mivel vigasztalódni. Másik érdekesség az az akadályok száma. Jelen esetben 32 verzió ígéretével csábítottak. Ezen elemek fantázianevével ellátott listát, az eddigiektől eltérően, előző este megkaptuk. A felsorolásra az „ez könnyű”-től a „hű ez kemény”-ig minden jelzőt végig lehetett használni, jokerként pedig az „Ez meg mi a to:ko:m?”-et alkalmazhattuk. Itt van rögtön az elején „1. Gumiszőnyeg gumival, 2.  Nyúlháló gumival, 3.  Gumiszőnyeg gumi nélkül, 4.  Nyúlháló gumi nélkül”. Hogyan? Mindenkinek van olyan ismerőse, aki már hallott olyan emberről, aki tisztában van a gumival és gumi nélkül kifejezés fél órás lebontásban történő értékesítésével, ennek ellenére nem gondolnám, hogy rögtön a futam elején meg fogunk közösülődni. Azért felcsigázott a gondolat.

Szép napra virradtunk 21-én és a hőmérséklet is hamar 20 fok körülire mászott fel, strand és futóidő az egyben. Újdonságok sorát gyarapította ennél a társaságnál a két körös formula. Azaz a hosszabb táv, ami 15 km-t jelentett, képlete: 2*rövidebb táv. Máshol már megtapasztaltam ezt a stílust és nekem bejött. A második körre már fel lehet állítani egy taktikát is, azaz beugorhat a képbe egy új faktor is, amit, ha valaki kihasznál, az egy kis extrával tudja megspékelni indulását.

A helyszín megközelítését és a parkolást is segítők támogatásával tették könnyebbé. Belőlük minden ponton minimum kettő is akadt, lelkesedésük pedig délután sem apadt. A helyi szolgáltatók mellett több, a rendezvény szellemiségét képviselő márka is jelen volt. A hiányos vagy elkopott felszerelés pótlására, nemcsak cipő szinten, de bármely ruházatról is legyen szó, lehetőség nyílt. Az elhasznált energiák pótlását szponzor segítette visszatölteni, kiskorúaknak pedig a védjegy birtokosa üdítő itallal kedveskedett. A legnagyobb sátorban kivetítőn lehetett élvezni a már lefutott táv felvételeit. Vagy a kísérők egy virtuális séta keretében átélhették szeretteik kalandját.

A hangulatról jól bevált lemezlovas gondoskodott, valamint az összes futam elmaradhatatlan kellékét a közös bemelegítést sem bízták amatőrre. A színpadról ismerős arcok köszöntek vissza.

Regisztrációért cserébe egy számozott időmérő chip-et kaptunk, ami egyben a rajtszámot is jelentette, semmit nem kellett magunkra applikálni pluszban. Karszalaggal a teljesítendő távot jelképezték. Itt kaptuk meg az ELSŐ ajándékot is, klasszikus márkajelzéses póló, fekete színben. A tavalyi szürke volt, két éve pedig fekete. Vajon milyen alapszíne lesz a 2020-as verziónak?

A kezdő és a vég akadályok körbe ölelték a fesztivál területet, azaz egyből kiderült mit rejt a négyes kombó, amiről mindenkinek (azaz nekem...) az jut eszébe, valamint lelkileg fel lehetett készülni a „Welcome to the Jungle” nevű szörnyedvényre, amin bizony sok csupasz felsőtestét felvállaló jampi elvérzett. Szintén ki lehetett szúrni a sok rikító tornazsákot, amit az érem átvétele után kaphattunk meg. Ahogy elnéztem, a Mikulás most is rendesen megtöltötte, de hát végig kell vinni a pályát, hogy részletesebb képet kaphassunk róla.

Hosszabb táv délelőtt, gyerekfutam délben az egykörösök pedig délután indultak. A felnőtt futam egy szimpatikus abroncs választásával kezdődött, tehát gumival indultunk és azzal a nyakban, kézben kellett behúzni a szőnyeget, valamint bújni a háló alatt. Laza körrel megbolondítva és a málhától megszabadulva jött ki a gumi nélküli felállás. A kezdeti sokkot melegvizes fürdőzéssel, derékig egy termálvizes csatornában, lazulással oldhattuk. Rövid táv volt csak a start és az szükséges, de rossz városi szakasz között, mely tartalmazta a kaucsuk készítmények alatti átkúszás, valamint feletti átjutás kötelezettségét is.

Arányaiban a legtöbb időt erdős területen tölthettük. A langyi futást az első egyensúlyérzéket próbára tévő gerenda törte meg, mely a „Lipityóka” nevet kapta a keresztségben. Gondolom ezt az elnevezés már a társulat meetingének a végén, pityókás állapotban születhetett, mindenesetre beszédesre sikerült. Gyk.: libikóka. Az eszköz elhozta haverjait is, a láncos egyensúlyt és egy új arcot a bandából, a spaniferes hózentrágert. Előbbi, mely egy láncokkal felfüggesztett vízszintes szálfát takart, a nehezebb kategóriába sorolnám, alattam úgy remegett, mint a kocsonya, de kínai webáruházak akciós gimbaljait megszégyenítő módon sikerül kordában tartani felsőtestem, így behúzni az ingatag tákolmányt. A spaniferes balhét medvejárásban kellett teljesíteni, ami a hevederek feszessége miatt elég könnyű volt. (sajnos). Találkozhattunk pár ismerőssel is, legalábbis annak, aki járt már akármelyik rendezvényükön. A gumifal – szerezhetnétek egy építőipari szponzort is, akkor várfalakat is lehetne építeni – előfordul máshol is, azonban háztetőre és óriás palánk csak itt fordul elő. Az utóbbinál ugyebár a feladat az, hogy műfogások segítségével legyőzzük az első másfél-két métert, majd a csúcsig a funérba fúrt lyukakat felhasználva jutunk. Volt olyan, aki megtorpant, de a szent Juniper Serra szavaival ki tudtam segíteni: "Csak előre, mindig előre, sohasem hátra!". Az ember ott segít, ahol tud. Említésre méltó torlasz a Tüskefal, melyen nem csak vízszintesen, de függőlegesen is haladni kellett és tömni a réseket serényen, mielőtt teljesen elsavasodna az ember karja. 

A frissítőhöz egy hosszabb vasúti töltés mentén vezetett az út, valamint egy nyílvesszőt is illett célba juttatni. Erre két próba állt rendelkezésre vagy a büntetés. Ez alkalommal a büntetések valamilyen kisebb tesis feladatot jelentettek: pókjárás, valamiféle teher cipelését egy rövidebb távon. 

A fizikai kifáradást ásvány és izotóniás vízzel kompenzálhattuk. Bár itt már jócskán túl voltunk a táv felén az izgalmas építmények még hátra voltak, nem is beszélve a strand által kínált lehetőségekről. Az egyik ilyen érdekességet egy híd jelentette, amit erre az alkalomra építettek egy tényleg forgalmas úttest fölé. Persze a két emelet magas viadukt nem jelenthetett túl nagy kihívást senkinek, azért poénosra sikerült. A sok futás mellett illik a karokra is koncentrálni. A Sóstóban fürdés után tricepszre a hasonló nevet viselő emelkedővel és lefelé irányuló párhuzamos korlátokkal nehezített tricepsz bár szolgált, bicóra’ a majomlétra-teherháló duó. 

Az élményfürdő területén le is nyújthattuk fáradt végtagjaink. Miért ne lehetne használni a strandröplabda pályát egy kis vizesbödön cipelésére. Talán mert olyan süppedős a homok alattad? Szerencsére ebből a területből kettőt is egymás mellé sikerült építeni, úgyhogy nem kellett sokat baktatni a következő fizikai próbáig, mely gumiabroncs húzás a homokos talajon. Visszapillantva a vontatmányra akarva akaratlan csak az a vicc járt a fejembe, melynek a csattanója: „de vigyázz, hogy a hajánál húzd mert ha a lábánál fogva húzod akkor hazáig tele megy homokkal.” Valamivel mégiscsak el kell tölteni az időt... na.

Az eddigi etap mocskától élmény csúszdázással szabadulhattunk meg. Sajnos a duplázás a hosszabb táv résztvevőinek adatott csak meg, pedig a hatása egyből előhozta belőlem is a hülyegyereket: „Mennyünk mégegykört!” A medence amúgy termálvízzel telítődött, akárcsak a mellett lévők is, ahol már elégedetten mártózhattak a finisherek.

Innen gyakorlatilag a célba léptünk ki, ha nem számítjuk azt a három dolgot, amit teljesíteni kellett. Ezek közül természetesen a már említett Welcome to the Jungle, magyar fordításban „arccsillapító” sikerült a legizgalmasabbra. Majomlétrával indult, V alakban lefelé és felfelé mászandó cargo várt a közepén, ahonnét pár gyűrűn és kötélen át vezetett az út. A majomlétrára már valószínűleg mindenki bemelegített, hiszen utunk során erre is adatott lehetőség, persze aki ott elbukott, az ennek sem örült túlságosan. Átfogni a cargora nem nagy művelet és átlósan lefelé, természetesen a külső oldalán, sem okozott túl nagy megerőltetést, ellenben úgy átmászni alul, a felfelé menő oldalra, hogy egy végtag se érjen a földhöz - ami pár tíz centire helyezkedett csak el – már komolyabb erőfeszítésbe került. Az izzadságmirigyeket egy kezdődő görcs a lábban is tovább ingerelte. Sajnos vagy hál’ Istennek, ilyenen már átestem és a tudat, hogy a láb erejére igazából a célig már nem nagyon lesz szükség elengedtem a dolgot. A jedi trükk bevált és végül nem is görcsöltem be, szóval a processzorteljesítményt arra lehetett fordítani, hogy a háló tetejére érve, hogyan fogjak rá a gyűrűkre, hogy legyen kezdeti lendület a következőt elkapni, ezzel párhuzamosan nem leesni. Addig sikerült forgolódni, mint Holle anyónak a dunyha alatt, míg elkapva a megfelelő ütemet már nem volt megállás. Az ilyen kihívások azért dobnak az ember napján, főleg, ha megoldja őket. 

A tradíciókat nem megszakítva a célszalagot egy autó alól kikandikálva és onnan meglépve sikerült átszakítani, képletesen. 

Az brand jellemzője, hogy az esemény helyszínére jellemző momentumok visszaköszönnek a nyakba kapott érmen is. A tucatmedálokkal ellentétben, itt ránézésre megmondja az ember, honnan származik az érem. Ez még hasznos lehet idős korunkba, mikor mama/papa a kalandjairól mesél az unokáknak. 

A célban azonban nem csak ez és a hostess lányok vártak. Beesve a folyadékpótlásról a már megismert italok gondoskodtak. Mellé alma és mogyoró, mazsola is dukált. Végre a magunkhoz szoríthattuk a rikító tornazsákot is, mint MÁSODIK ajándék és leltárba lehetett venni a tartalmát. Mint egy jobb nonprofit szervezet esetén, most sem spóroltak a tartalommal. Márkás víz, energiaital, csomag földimogyoró, müzliszelet az ehető termékek sora. Szponzori repi ajándék: kulcstartó, nyakbaakasztó, toll, okoseszközökhöz is használható és Extreme Trail-es matrica. Mondhatni senki nem ment haza üres kézzel. 

A tradicionális tombolasorsolás zárta az eseményt, közvetlen az eredményhirdetés után. Szerencsére ez a folyamat is megreformálódott végre. A kalapba nem minden nevező került, csak azok, akik maradni is akartak a sorsolásra. A jó időnek, a termálnak köszönhetően bizony nem is kevesek választották a szerencsejáték ezen formáját és izgulták végig az így is 45-50 percesre sikeredett folyamatot. Mint ismeretes ilyenkor nem egy kispolák csomagtartóját pattintják fel pár haszontalan ajándékkal. Például a kiosztott és erjedt szőlőléből akár egy kisebb borfesztivált is össze lehetett volna csapni, hogy csak a legfontosabbat említsem, persze sport és elektronikai cikkek is akadtak jócskán. A legkülönlegesebb tárgy azonban minden kétséget kizárólag a saját emblémás éremtartó, mely nemcsak kialakításában, de méretében is impozáns darab. Ebből az egyik, abszolút, de megérdemelt módon mostantól az én falamat ékesíti, de alkalmasint bárki beszerezhet magának egyet, ehhez nem kell mást tennie, csak jó sokat zaklatni a rendezőket, mondjuk e-mailben.

Hibát sajnos most sem találtam, de azt örömmel konstatáltam, hogy a nevezők egyre felkészültebbek, egyre könnyebben veszik az akadályokat. Ezt a szervezők is észrevették, nem akarok elriasztani senkit, de ezt tudjátok mit jelent...;)

És aki kimaradt ebből a mókából az lemaradt, pontosan egy évet, mert ahogy a madarak csicseregték, jövőre ugyanitt, ősszel újból találkozhatunk. Reumás nagyikat mindenképpen érdemes beizzítani, hátha sikerül összedobni egy asszonykórust, kik áriájukkal buzdíthatnak majd a gyógyfürdőjük idején.