Scout Trail Run - 2019.10.12. @Királyszállás

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, volt egy ország. Sportos népe nagy boldogságban élt egyedül a királynak fajt a szíve, ugyanis legkisebb lányának csak nem találta megfelelő férjet. Kihirdette tehát szerte a királyságban, hogy annak adja lánya kezét ki teljesíti három feltételét.

Összeszedte hát minden bátorságát Gabi betyár, befogta százlovas hintaját és nekivágott, hogy teljesítse királya parancsát.
Kezdődhetne így is a mese, de akkor előre mindenki tudná, hogy happy-end lesz a vége. Az meg unalmas, szóval nézzük a száraz tényeket.

---

Kőkemény mezőnybe csöppent bele a Magyar Cserkészszövetség, mikor eldöntötte, hogy egy versenyt szervez és kilép az OCR piacra. A hétvégén Budapesten az elit küzdött meg egymással a Szövetség égisze alatt, az ország nyugati részében pedig, egy új sorozat bontogatta szárnyait a Sopron Pajzs fantázianéven. Földrajzilag a kettő közé ékelődött be egy meglepő koncepcióval a „Scout Trail Run 2019”. A helyszín kicsit pontosabban Isztimér, Nagy Magyarország Park, ami erősen súrolja a Bakony vonulatait. Logikus döntés segítségül hívni a BakonyRun csapatát, kiknek tavaszi versenye már évek óta a szezonnyitónak számít. Az 2019-es rendezés nálam például dobogós, de mindenképpen különdíjas helyen szerepel.

Az ígéretek között: 9+ km táv, 15+ akadályt, a szokásos érmet, befutócsomagot is találni. Extra a transzfer, mely Várpalota és a fesztiválterület között szállítja a nevezőket. Mindezt INGYEN! Csak furdalja az ember oldalát, „ennyi pénzért” mit kaphat cserébe.

A helyszínen segítők koordinálták már a parkolást is, illetve odafele meg is kellett állnunk, mert az esemény nyomvonala keresztezte az országutat. Természetesen mikor egy-egy versenyző odaért, az autósforgalmat egyből leállították, így időveszteség nem érhette a játékban résztvevőket.

A start/cél tövében kapott helyet a DJ pult és innen konferálták fel az eseményeket is. Akit érdekel a cserkészkedés, most lehetősége nyílt relikviák beszerzésére. Büfében virsli és debreceni, sörpadból pedig temérdek szolgálta a pihenni vágyókat. Szolid kis piknik hangulattal vártak. A park területe a kísérők számára is kellemes terepet biztosított, amíg hozzátartozóikat várták.

A becsekkolás egy jelenléti ív aláírásával kezdődött, olyan kis katonásan, majd az időmérő chipek átvételével folytatódott. Ez egyben a rajtszámot is jelentette és tépőzárral a bokára kellett erősíteni. Minden indítás előtt közös bemelegítés hivatott a megmérettetésre hangolódni.

Visszaszámlálás és füstgránát indította a 11-órás futamot, a közel 200 jelenlévő egy részét. A helyszínre bevezető úton szoktathattuk végtagjainkat a futáshoz, mielőtt ráirányítottak volna minket az erdő sűrűjére. Gonosz húzással küldtek egyből a földre. A fellocsolt avarban, süppedő sárban kellett métereket kúszni háló alatt. Ezzel órákra megalapozva az ember lá(b)pszagát. Még hozzá sem igazán szokhattunk émelyítő testszagunk jelenlétéhez egy újabb és tetszetős akadályt gördített elénk a rendezőség. Három gumiabroncsból álló, kötelekkel lazán egymáshoz erősített tákolmány ingatagsága a rutinosabbaknak is feladatot adott. A már említett szervezőcsapat ismét bizonyította, mennyire ismeri a hegységet. Jellemzően a kitaposott ősvényeket elkerülve, vízmosásokban, erdei zúzalékokon egyensúlyozva vezetett az út, dombról dombra. Kis eső dobott volna a hangulaton, de azt tényleg extraként írhattuk volna csak jóvá. Így por és az avar tapadt csak a cipőkre. Az idilli képet, minden futó rémálma tehette tönkre. Tehette, mert a táv egyharmadáig észre sem vettem, de egyszer csak eltévedt tagokkal hozott össze a sors. Nekik első versenyük lévén minimális tapasztalatukkal a hátuk mögött annyira nem evidens, hogy a kelleténél ritkábban van felszalagozva a pálya. Olyankor előrébb kell nézni annál, mint ami kényelmes. Ezt azonban a szervezőknek is észben kell tartaniuk, úgyhogy róhatják fel a fejleszteni valók listájára: Pályakijelölés egyértelműen! Öröm az ürömben, hogy onnantól volt kikkel együtt küzdeni az előttünk álló kilométereken.

A terep fennsíkká változott, majd óvatosan fel-felbukkantak a hegyvidékre jellemzőbb stílusjegyek is. Pár feladat esetében sikerült is kihasználni a környezetet, szintén háló alatt kúszás a hegyoldalban felfelé, valamint a kihagyhatatlan cipelős tevékenység, szintén a hegyoldalban. A nehezékként szánt fahasábot inkább jelképesnek nevezném, mint súlyosnak. Minden esetre izzasztó feladat volt így is. Ilyenkor már akarva-akaratlan elkalandozott az ember gondolata, kis frissítőre vágyva. Ez, ilyen távnál általában félúton szokott lenni, de mikor 5-6-7 km-en sem jött még szembe, sejteni lehetett, hogy az eredetileg meghirdetett kilóméterekre nem kicsit kell majd ráhúzni.

Az első akadály a természet szlogen itt is bizonyított, a kis pihenő utáni hegymászás sokakat úgy megrágott, hogy fényevőket megszégyenítő profizmussal terültek ki a csúcson. Cserébe elég kíméletes építményeket szórtak el hébe-hóba, de voltak olyan pontok is, ahol senki nem felügyelte a kihívás megoldását. Gondolom ezeken „Cserkész becsszó”-ra kellett túljutni. Maradjunk annyiban, hogy kellemesen kompenzált a nyomvonal, melyet be kellett járnunk, ellenben nem kell ennyire kímélni a népet, azért jöttek, hogy szenvedjenek! A táv erősen konvergált a 13 km-hez, mikor kezdett felcsendülni a célterületről szűrődő zene vagy befutók nevei. Már karnyújtásnyira a finishtől, a szokásos utolsó előtti akadály a majomlétra várt, amiről alap esetben túl sokat lehetne mondani, ha nem lenne benne egy kis csavar. De volt. Bizonyára mindannyian találkoztunk már fellógatott gumiabronccsal, melyen hintáztunk, átmásztunk, csüngtünk. Egy ilyenen kellett felkapaszkodni és elindítani a mászást. Bizakodom abban, hogy még viszontláthatjuk ezt a megoldást, csak legyen két gumi fellógatva, hadd pörögjenek az események.

A célba befutás nem volt opció, kúszni kellett. Átesve a vonalon ott várt a királylány keze, benne a megérdemelt éremmel. Gyümölccsel a vitaminokat, csokival az elégetett kalóriát pótolhattuk, valamint vízzel olthattuk szomjunkat.

A jó időt kihasználva a szabadban lehetett megvárni az eredményhirdetést.

Ami hiányzott, az a cserkészethez fűződik. Titkon reméltem, hogy kapunk valami olyan pluszt, ami azt hivatott jelképezni, hogy ez egy kicsit más rendezés. A két társaság szövetségéből egy olyan gyerek született, ami szinte csak a BakonyRun jegyeit hordozza magán. Kívülről. El tudok képzelni memóriafeladatot, ahol egy cserkészfogadalmat kell észben tartani és a végén visszamondani. Egyenruhában lévő segítőket az egyes akadályoknál. Olyan nyakkendőt, ami a rajtszámot tartalmazza és végig viselni kell. Csak a fantázia szab határt a lehetőségeknek, ami színt tudna vinni ebbe a világba.

Nem hunyhatunk azonban szemet, afelett a nem elhanyagolható tény felett sem, hogy ezt a lehetőséget ingyenesen biztosították számunkra. Gondolom ez a rendezőpáros másik tagjának köszönhető. Józan ésszel belátható, hogy ez mit jelent, panaszra okunk nem lehet. Remélem jó tapasztalatszerzés volt ez a rendezőségnek, a szintlépés és az egyediség lehetősége adott és legközelebb nem csak egy kis részt lehet megszerezni a királylányból 😊