Spartan Trifecta Világbajnokság - 2019. november 2-3. @Spárta, Görögország

Immár második alkalommal rendezték meg Görögörszágban, Spártában a Spartan Trifecta világbajnokságot. 2018-ban is részt vettem rajta, tudtam, hogy az egyik legjobb hangulatú verseny mind közül, így az idén is mindenképpen tervben volt. 

Így is lett, az utazási körülményeket (szállás, utazás) már hónapokkal az időpont előtt leszerveztem. Így november első hétvégéjét megelőző csütörtökön indultunk, részemről egy korábbi verseny nyereményéből vásárolt repülőjegy-kuponnal Athénig, majd Athénból bérelt autóval a kb. 3 óra autóútra lévő Spártáig. Útközben gyors megállás a Korinthoszi-csatornánál, a tavaly bejáratott helyen ebéd (semmit nem hagyunk a véletlenre :)), kora esti érkezés a városka közepén lévő, a rajttól és céltól kb. 200 méterre található, lepukkant, de a célnak megfelelő szállodába. Útközben már folyton magyarokkal találkozunk, gyorsan le is fixáljuk az esti vacsorát a szokásos helyen, Dimitris-nél, amely a későbbiekben a magyarok  központi találkozóhelyéül szolgált végig az esemény alatt (legalább 50 fős delegáció képviselte hazánkat).

A városka ez esemény helyszínére felbolydul: a fő utca le van zárva, hisz itt érkezik be a futam vége. A Leonidas-szobor előtt készülnek a fényképezkedő-helyek, mindenhol korhűnek látszó spártai öltözetben lévő katonák flangálnak. A szállodákon, vendéglőkön mindenhol látható a „welcome spartans” felirat. Minden második ember finisher pólóban sétál, bárki, bárhonnan is jött, köszönünk egymásnak, szóba elegyedünk. A helyiek érdeklődnek, úton-útfélen megszólítanak, mi pedig szívesen válaszolunk, beszélgetünk. 

---

Pénteken szabadprogram, megnéztük az épülő pálya központi részét, szörnyülködtünk a finish-ben lévő A-monkey-n, találgattuk, hogy a dupla multirig hiányzó részeire vajon milyen kapaszkodók kerülnek. Szobatársaimmal (Bozsik Csilla és Eleonora Fasching) átmozgattunk a Leonidas-szobor mögött lévő atlétikai pályán, délután pedig a kígyózó sorokba beállva felvettük a regisztrációs pakkunkat. Este nemzetek felvonulása, óriási buli, óriási hangulat. Mi magyarok, persze, megint kitettünk magunkért: volt közöttünk csikós, huszár, magyar népviseletbe öltözött lányok, de akin nincs jelmez, az is nemzetiszínű ruhában van. Irányított felvonulás, Szimon Zita (staff) konferál fel bennünket, indulunk a felvonulásra, közben időnként szól a RIA, RIA, HUNGÁRIA. Lobogtatjuk a zászlót, egy embernek át kell mennie a multirig-en, több vállalkozó is van rá, de nehogy már ne a korelnök és zászlóvivő Vitkai Elemér legyen a kiválasztott, csikós-ruhában persze :)) A színpadon 3 burpee, ez a felvonulás fénypontja :P Ezt követően közös magyar vacsora, hát hol máshol mint Dimitris-nél természetesen…

Szombat reggel SUPER távval kezdünk. Ismerjük a pályarajzot, a szintemelkedést (kb. 500 méter), a cipelős feladatok nélküli tiszta táv hosszát: 14,5 km. A rajt az ősi Spárta romjain keresztül vezet, de ott még nem futunk, spártai ruhába öltözött katonák vezetnek gyalog át a romokon. Egy kapu, szalag, na, innentől lehet tolni. Szokásos akadályok, palánkok, hálók, negatív fal, olympos, stairway to Sparta, egyensúly, bender, ape hanger, twister, kőgolyócipelés, vödörcipelés, zsákcipelés, szögesdrót alatti kúszás, dunk wall, kötélmászás. Legalább 25 fok van, rengeteg a patakban futás, néha már-már úszás, de épp az jól is esik. Közben olajfák és narancsfák között vezet az utunk, itt-ott hajolgatnunk kell az olajfa-ligetek öntözőrendszere miatt. Eddig minden hibátlan, de tudom, hogy nem vagyok bent az első 3-ban, a cseh UFO lány és a norvég már rég elment, csak a rajtban láttam őket. Az osztrák és a német ellenfél is elhagyott, hiába futok, nem látom őket. Nem tudom, van-e még előttem valaki a korosztályomból. De nem merem, nem tudom jobban tolni, mert egyrészt tartalékolok, sok van még vissza a hétvégéből, másrészt nem is megy ez a futam nekem annyira, fáj a hasam, ólomból vannak a lábaim, nyűglődök, legalább 6-8 km, mire kezdtem jól érezni magam és elérem az üzemi hőmérsékletet (hiába melegítettem be). Most jön a dárda, hibázok, az első 30 burpee. Köves talajon büntetőzünk, nem esik jól a térdemnek. Ráfordulunk a visszaútra, Z-fal, ismét olajfák között cikázunk, majd érkezik a befutó, Leonidas-szobor mellett az utolsó U kanyar: multirig, majomlétra, slippery wall, tűzugrás, bent vagyok. Csillától csak picit vagyok elmaradva, a pályán is beértem, de aztán a büntetőnél elhagyott. Elballagok az eredményekig, igen, ahogy éreztem, 5. vagyok. De örülünk, mert Csilla 3. lett a kategóriájában, tőlem tudja meg, alig hiszi el :)

Elsétálunk a szállodáig, kicsit rendberakjuk magunkat, eszünk valamit, nemsokára jön a SPRINT. 6,5 km, szintemelkedés 200 m, ismerjük a pályát, meg egyébként is már bemelegedtem, ilyenkor általában jobban szokott menni. Eldöntöm, most futok mint állat, egy sprintet csak kibírok maxon  Nem baj, ha elfáradok, holnapig van idő pihenni. Kezdés ugyanaz, csak most már tudom, kikre kell nagyon figyelni. A cseh hegyifutó és a magas norvég lányt egy darabig a rajt után látom, de aztán elfutnak megint, ezt a tempót nem bírom tartani. Viszont a német és az osztrák lány előtt vagyok, vagy épp mögött, kerülgetjük egymást. Léteznek videók az elit versenyzők harcairól, hogy milyen szinten kerülgetik egymást, fej-fej mellett haladnak. Na ez most ugyanaz a fíling, lassabb a tempó, de az érzés megvan: a patakban az osztrák lánnyal egymás mellett haladunk, hol ő liheg az én nyakamba, hol én az övébe, egy méter sincs köztünk. A vízben a palánkokat együtt vesszük, a dunk wall alól egyszerre jövünk fel. Aztán hallom a légzésén, hogy elfáradt, biccentek neki, biztatom, miközben érzem, hogy én még tudok gyorsítani. A dárdához elsőként érek oda. Délelőtt ezt elrontottam, bár csak egy hajszálon múlt. Mondogatom magamban, míg odaérek: „Add édes jó Istenem, csak most az egyszer menjen be a dárda. Nem baj, ha utána 50x nem, csak most az egyszer…” Biztos szeretnek fent az égiek, legalábbis így ítéltem meg, mert alulról dobva, ahogy szoktam, pont beleáll a közepébe, meg se rezzen. (Hozzá kell tennem, elég ritkán szokott a dárda sikerülni, így alulról pedig még versenyhelyzetben egyszer sem ment, hiába edzésen már számtalanszor megvolt.) Hatalmasat üvöltöttem, tudtam, hogy innentől már nem fog meg, akármi is lesz. Erőre kaptam, rohanok, Z-fal: könnyű, olajfaliget, hátranézni sem merek. Multi, monkey, sima ügy, slippery wall, tűzugrás. Örülök, mert tudom, hogy 3. vagyok, na meg annak is, hogy hibátlan lett a sprint. 

Délután SUPER és SPRINT eredményhirdetés: az elitben induló magyar lányok szépen teljesítettek (Groholy Babett és Csernák Enikő), szuper időket futottak. AG korosztályos kategóriában hárman állunk dobogón: Szabó Dávid (25-29) 1. helyen mindkettőn, Bozsik Csilla (40-44) 3. helyen mindkettőn, én (45-49) 3. vagyok csak a sprinten.  

Este magyar vacsora, Mészáros Laci közben mindenkinek kiszámolja, hogy hol tart összesítésben, kire, hány percet vert, hogy van elmaradva, és mit kell ahhoz a másnapi beasten teljesíteni, hogy minél jobb helyezést érjen el. Az látszik, hogy mind Csillának, mind Matyasi Gábornak, mind nekem van esélyünk az összetett 3. helyre a dobogón, ha sikerül a beasten egy jót futni. Ez egy kicsit nyomaszt, a beast azért hosszú, sok minden történhet, de titkon azért reménykedem. 

Vasárnap BEAST, a cipelések nélküli kiírt táv kb. 23 km, 930 m szintemelkedéssel. Beállunk a rajtba, Marossy Gergő önkéntes, jó előre mondja, hogy lányok, balra álljatok, azonnal elfordul a rajt után a pálya, ma kimarad a séta. Szimon Zita bemelegítést tart, az instrukcióját néhányan félreértik, elrajtolunk, pedig még nem is kéne  Visszahívnak mindenkit, újra beállunk a rajtba, közben kiderül, hogy az óra már elindult.  Újra rajtolunk, most már lehet futni. Hosszú a táv, tartalékolni kell. Akadályok egy darabig ugyanazok, aztán jönnek a nehezítések, végül is, ez egy beast :)  Olympos megint megvan, a stairway to Sparta nagyon magas, falmászó-kapaszkodókkal van kiegészítve. Az osztrák lányt nem látom, utólag tudom meg, hogy valamikor az előző nap folyamán lesérült. Akkor is marad vetélytárs, a német lány, aki tegnap a super-en a dobogó 3. fokán állt: kerülgetjük is egymást folyamatosan. Mivel sietek, persze elrontom az egyensúlyt, 30 burpee, ott el is megy mellettem. Végzek, rohanok, be kell érnem. Cipelések, falak, egy nagyon magas palánk jön a hegytetőn. Kb. 10-12 km körül lehetünk. Nekifutni nincs hely, a lányoknak ugyan van fellépő, de még így is kifog sok mindenkin. A német lány nem tudja átugrani, visszaáll a sorba mögém. Én jövök, nekifutok, elkapom a tetejét, sima ügy, átlendülök. Visszanézek, látom, sokan burpee-znek.  Slack line, ez is hegytetőn, amúgy is van gond az egyensúlyérzékemmel, erre fúj a szél oldalról, 2 lépésig megy, lefúj, vagy legalábbis van mire fogni, mehetek megint büntetőzni. Beater, láttam már ilyet a Spartan VB-n Lake Tahoe-ban, ott nem volt gond, itt a megszokott technikával próbálom, de annyira messze van a 2 forgó rúd egymástól, hogy többszöri próbálkozás után sem érem el, lengek, lógok egy darabig, de hiába. Megint burpee, kezdem unni. Ráadásul jön egy dárdadobás megint, biztos már előre feladtam, de ez is mellémegy. Már nem tudom, hányadik szett burpee-m. Lajhár, armer (láncon kőgolyócipelés), márványcipelés. Majd a változatosság kedvéért homokzsákcipelés, lerakom, azonnal felvetetik a láncot, hogy cipeljem azt, majd amikor lerakom, azonnal felvetetik velem a homokzsákot, hogy most azt cipeljem. Sose lesz ennek vége.. Egy végeláthatatlannak tűnő idő után befejeződik a cipelés, ekkor viszont elkezdek aggódni, hogy a nagy igyekezetben vajon nem mulasztottam-e el megtalálni és megjegyezni a memory-t, hisz az addig nem volt. Futunk lefelé, mindenkitől megkérdezem. Mivel ők se látták, megnyugszom kicsit, ott már tényleg nem szeretnék büntetőzni. Visszatérünk az ismert terepre: bender, twister, ape hanger, szögesdrót alatti kúszás, atlas carry, dunk wall, palánkok, patakban futás. Nem nagyon vannak nők körülöttem, az előttem lévőket nem látom, mögöttem már elmaradtak, ez egy kicsit megnyugtat.

Kötélmászás, megint egy dárda, bedobom, kiesik, így újabb büntető. Iszonyú sok idő elmegy ezekkel, megint megfogadom, szarrá fogom gyakorolni a közeljövőben, nem lehet ilyenekre időt pazarolni… Z-fal újra, ráfordulunk az utolsó párszáz méterre: multirig, kétszer olyan hosszú mint korábban, a vége 4 kötél. Megcsinálom, majd melléütök a csengőnek, és már nem tudom visszahozni. Ember ilyen gyorsan dühből 30 burpee-t még nem csinált, mint én most. Hercules, sokkal nehezebb mint előző nap, de megvan. Monkey, nehezített, egy rúd lent, egy nagyon magasan és messze, ez váltakozik. Igencsak lendülnöm kell hozzá, hogy elérjem, meg is van, kb. a ¾-éig, de egyszerűen elfárad már a fogás, így a 25. km környékén. Leugrok, hagyjuk, már látom a célt, női versenyzők sehol, ezen a 30-on már nem múlik semmi. Letolom, futok a célhoz mint aki jól végezte dolgát, erre látom a slippery wall-t: bakker, eszméletlen rövid a kötél, és folyik rajta felülről végig a víz. Nahát, erre nem számítottam így 50 méterrel a cél előtt. Nekifutok először, rossz a technika, lecsúszok. Gergő biztat kívülről, másodszor helyből ugrok, épp hogy egy kézzel elérem, de felküzdöm magam, nincs az a pénz, amiért elengedem még egyszer ezt a kötelet. Befutok, elfáradtam. Megvan a 3. hely, nagyon örülök. A büntetők mennyiségén pedig legközelebb javítok, megfogadom. 

A beast teljesen átrendezte a korábbi sorrendet, tette ezt az elit férfiak, nők kategóriájában, és jelentősen beleszólt az AG korosztályos dobogókon álló emberek sorrendjébe is. Láttam, hallottam, ahogy kemény férfi és női versenyzők örömükben vagy bánatukban sírtak a beast befutó után, emelt fővel veszítettek vagy remegve álltak és várták a vetélytársaik beérkezését, majd örömünnepet ültek. Egy-egy ilyen befutó - akár magadhoz képest jól vagy rosszul teljesítesz -, amikor kimegy belőled az adrenalin és mintha egy mázsa súly szakadna le rólad: leírhatatlan érzés. Vagy elégedett vagy, de az is lehet, hogy elégedetlen, a függőségen nem változtat: újra és újra át akarjuk ezt élni, ha sikerült, azért, ha nem sikerült, azért, hogy legközelebb jobb legyen.

Este BEAST és ÖSSZETETT eredményhirdetés. Fantasztikus a hangulat, óriási ceremóniát rittyentenek a szervezők. Az elit összesített díjak átadása után, AG korosztályos kategóriában hárman állunk dobogón: Szabó Dávid (25-29) 1. helyen mindkettőn, Matyasi Gábor (50-54) is megcsinálta, 3. helyen mindkettőn, én (45-49) szintén 3. vagyok mindkettőn. Persze, a magyar csapat a leghangosabb, a legjobban hallható. Hihetetlen érzés állni a dobogón, ez már csak hab a tortán az előző két nap felfokozott érzelmeihez képest. Minden szenvedés, küzdés, befektetett energia megérte!

Este jól megérdemelt vacsora és after-party, a helyi szórakozóhelyen számos, Spartan-berkeken belül óriási névvel van szerencsénk beszélgetni, fotózkodni. Másnap tengerpart, kis pihenés, fájó végtagok és sebek ápolgatása :) 

A VB előtt azt mondtam, hogy mivel már másodszor voltam Spártában, többet nem jövök. Hát, így most elbizonytalanodtam megint …. :) Minden kétséget kizáróan az év legjobb hangulatú eseménye, jó az idő, rengeteg a barát, ismerős, jó a kaja, szuper a pálya, a helyezés pedig csak egy kis extra, amit persze jó lenne majd jövőre megvédeni :)

Minden résztvevőnek, helyezettnek szívből gratulálok!!!

Beszámoló: Maklári-Papp Judit - Spartan Brand Ambassador