"Az a tény, hogy ép és kerekesszékesek együtt küzdenek és teljesítenek feladatokat, példaértékű!"

Az idei SalGO Jótékonysági Akadályfutó verseny természetesen a hagyományoknak megfelelően állati jó buli volt, de az idei esemény egy másik versenyszám miatt volt különleges. Ez pedig nem más, mint a kerekesszékes akadályverseny. Egyedülálló verseny, egy nagyszerű kezdeményezés és nagyon reméljük, hogy a szervezők terve beválik és ebből is sikerül hagyományt teremteni. Az egyik versenyzővel, Kanyó Zsolttal készítettünk interjút, aki emellett a tervezési folyamatokból is aktívan kivette a részét. 

---

OCR Mag.: Én ugyan utánaolvastam a sztoridnak az interneten, de kérlek pár mondatban mutatkozz be a Magazin olvasóinak!

K. Zs.: Kanyó Zsolt vagyok, Nógrád megyében Pásztón születtem, Taron nevelkedtem. Salgótarjánban érettségiztem a Stromfeld Aurél Műszaki Középiskolában. 9 hónap katonaság után az építőiparban dolgoztam ácsként.

Mi történt, hogy kerekesszékbe kényszerültél?

Autóbalesetben eltörött két csigolyám, deréktól lefelé lebénultam. Másfél év depresszió után jött a sport, ami megmentette az életem!

És ennek hány éve is már?

15 éve lesz október 31-én.

Paralimpikonként és edzőként is megtaláltalak a közösségi oldalakon. Szóval ezek szerint a sport mindig is meghatározó része volt az életednek?

Ifiként kis falum labdarúgó csapatában hátvédként fociztam és az iskolai tanulmányaim során a testnevelés órákon sportoltam, de a baleset után vált fontossá a sport az életemben. A londoni paralimpián gerelyhajítóként képviseltem hazámat, majd elvégeztem egy edzői képzést. Fogyatékkal élőket segítek paraatlétikai versenyre való felkészülésben és a kerekesszékes kézilabda válogatott tagja vagyok.

A SalGO szervezői a Palóc Roham alakulat tagjai évről-évre jobbak a Jótékonysági versenyeikkel. Bátran és jól nyúlnak érzékeny témákhoz is, idén a kerekesszékes verseny volt a fókuszban. Hogyan kezdődött a történet?

2017-ben egy salgótarjáni általános iskolában voltam meghívott előadó egy érzékenyítési napon, ahol Bakos Norberttel, aki a Palóc Roham csapatának tagja, beszélgettem a terveimről és álmomról. Megemlítettem Neki, hogy szeretnék egy kerekesszékes akadályversenyt csinálni elsőként Magyarországon. 

Akkor gondolom, innen már sima út volt?

Norbinak már akkor megtetszett az ötlet és múlt év végén a konyha asztalunknál Papik Rolanddal elkezdtük az előzetes tervezését.

Néztem az élő közvetítést a facebook-on. Laikusként úgy láttam, hogy egészen okos pályát raktatok össze. Csupa olyan akadályt került bele, ami akár a hétköznapok során is leküzdendő feladat is lehet, lehetne. 

Amerikában már évek óta rendeznek veteránoknak sportrendezvényeket, ahol a több napos program egyik versenye egy akadálypálya teljesítése időre. Az akadályok megtervezésében az ott kialakított pálya és elemei adták az ötleteket. Támogatóknak és szponzoroknak köszönhetően a Palóc Roham csapatával és B. Kovács Karcsi Barátommal összeraktuk a pálya elemeit a terveim alapján. Külön-külön kipróbáltam az akadályokat, de egészében először én is a versenyen gurultam végig rajtuk, ezzel bemutatva a versenyzőknek a feladatokat. 

Egy átlagos kerekesszékesnek - aki mondjuk nem paralimpikon -  nem okozott szerinted túl nagy kihívást?

A rendezvény fő mottója az volt, hogy épp egészséges embertársainkkal nincsenek akadályok csak megoldásra váró feladatok! A Palóc Roham csapatából hárman kísérték és segítették a versenyt. Lépcső, padka, rámpa és homokos-murvás feladatokat terveztem, ezzel is bemutatva a kerekesszékes mindennapokat.

Érdekes megoldás volt, hogy egy használaton kívüli medence alján volt berendezve a pálya. A nézők fent ültek és szurkolhattak. Mennyire adott pluszt ez a teljesítés közben?

A helyszín már magában extrém körülményt biztosított, hiszen egy kerekesszékes szinte soha nem jut el, egy víz nélküli medencébe. Hogyan és miért is tenné?! 

A verseny közben és után hogy láttad a versenyzőkön, mennyire élvezték futamot? Mennyire tetszett nekik, hogy csak ők vannak a fókuszban? 

Ezen a napon történelmet írtunk! Biztos vagyok benne, hogy aki részt vett a versenyen, indulóként, segítőként és nézőként maradandó élménnyel gazdagodott. A készített képek önmagukért beszélnek, boldogság és büszkeség látszik a versenyzőkön. Részesei lettek egy egyedülálló kezdeményezésnek.

Említetted, hogy folyamatosan hárman biztosítottak az indulók mellett. Ez mennyire adott biztonságérzetet, vagy inkább bátrabban mentetek, hogy van segítség, ha valami baj lenne?

Természetesen bátrabban gurultunk neki az akadályoknak, hiszen biztosítva volt a leküzdésük a segítőknek köszönhetően. Mindenki erőn felül teljesített a verseny körülmény miatt.

Az ilyen versenyek, amikor az ép versenyzőkkel egy eseményen indultok, mennyiben segít, hogy jobban odafigyeljenek rátok? Mennyire fontos idehaza az érzékenyítés a  kerekesszékes, vagy bármilyen más fogyatékkal élők irányába? Javulhat-e a helyzet ezen a téren Magyarországon? 

Ez a rendezvény bebizonyította, hogy egy nemes cél érdekében a kerekesszékesek is példát tudnak mutatni. Az a tény, hogy egy jótékonysági sporteseményen ép és kerekesszékesek együtt küzdenek és teljesítenek feladatokat példaértékű! Tervezem, hogy az ország nagy városaiban esély-napokon, parasport napokon érzékenyítés céljából felállítunk néhány elemet az akadálypályából, ezzel is bemutatva a kerekesszékben élők mindennapjait. Jövőre Salgótarjánban találkozunk! GO GO SalGO!

Fotók: Tóth József Figura, Kanyó Zsolt facebook