II. Nyíregyházi Extreme Trail Akadályverseny, 2020.10.03. @Nyíregyháza

Melyik szervező nevét kell áldanunk érte?! Elemééér!!!

vendég / 2020.10.25.


Nem is olyan régóta, csupán egy éve vártuk, hogy visszatérhessünk a Nyíregyházi Aquarius Élmény- és Parkfürdőbe, ahol engedéllyel lehetünk újra gyerekek. Ráadásul anyu-apu és még a fürdőmester sem szól érte, hogy ruhában csúszunk le a vízicsúszdán a medencébe… Age Group versenyzőként, Extreme Trail csapattagként, és ami a legfontosabb: Apaként érkeztem a versenyre. Ennek megfelelően 3 futamban indultam (OCR AG 15km, Open 7km, gyerekfutam). Mozgalmas nap volt, de nézzük sorban.


OCR 15km
Reggeli 8:15-ös rajt, az idő valami csoda folytán gyönyörűre fordult a napokig tartó esőzés után. A fesztiválterület elrendezése hasonló volt a tavalyihoz képest. Rajt, cél, regisztráció, gyereksarok, büfésor mind egymástól belátható távolságra, centerben a színpaddal. A fesztiválterületet ezúttal is méltán lehetett annak nevezni, hiszen a holtidőben is bőven el lehetett tölteni az időt.
Az Ergométer Szövetség evezőgépeivel egy kis házi challengen is részt lehetett venni, vagy a szelfigéppel ingyenes szelfit készíteni. A két masszőr és a csontkovács pedig csodát tett a megfáradt testekkel. A bemelegítés profi volt, látszott a presenter hölgyön, hogy tudja mit csinál. (Aki volt pl. szlovák, lengyel vagy cseh SR versenyen, az zongorázni tudja a különbséget az ottani és az itteni bemelegítés között.)
Na, de a lényeg: rajthoz állunk az Age Group versenyzőkkel. Kicsit hátrébb helyezkedtem el. Most nem éreztem magamban túl nagy energiát, még nem állt össze fejben a csomag. 

De hova siessek, hiszen van még idő bőven: 10,...9,...8 Elrajtolunk! 


Jön a hagyományosnak mondható bokachipszaggató gumiszőnyeg, aztán nem sokkal később az új óriás palánk, ami szebb is, csúszósabb is, nehezebb is. Aki itt nem tudott az elsők között felugrani az megszívta mert azonnal feltorlódtunk és jött a sorban állás. Ez is a taktika része. Tudni, hogy hol kell erősebbet rajtolni. A lipityóka és egy deszkapalánk után jött, az első olyan, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember. A gumicipelést rögtön egy téglacipelés követett. Nem kevesebb, mint 2,5km-en keresztül volt futótársunk, közben találgattuk, hogy melyik szervező nevét kell áldanunk érte. Elemééér!!!


A pálya közepe nagyrészt jól futható, haladós (ez Nyíregyháza, hegyeket itt ne keress!). Néha egy-egy könnyebb akadállyal megszakítva. Vészesen fogynak a kilométerek, és már bőven 10km felett járunk. Ismét pár akadály jön (láncos egyensúly, gumifal, lajhár). Az íjászat egy nagyon szép kalandpark közepére került. Innen már a sok-sok “üres” futós kilométer után végre besűrűsödik a pálya. Le a csatornába, és az átereszen keresztül már bent is vagyunk a fesztiválterületen. A szpíker hangja ismét erősebben hallatszik, mégis újra távolodunk tőle, mert egy hálós átjáró, a nyúlháló, gátak, "A" Cargo és a sajtszelet után kimegyünk a strandról. 


A romantikus Sóstói tó melletti parkban nincs idő gyönyörködni, mert pár percen belül bent vagyunk a Tófürdőben. Ugrás be a tóba, ahol vár a gumifal és az alacsony gát, a parton pedig a tüskefal néven futó csoda. Alig maradt pár száz méter, egyre több a néző és az akadályok szinte összeérnek. Jönnek az új és egyre nehezebb akadályok is, amik nagy része a júliusi stadionversenyen debütált (ferde tricepsz, majomlétra, kezeslábas gyűrűs borzalom, kampókéz, hálós monkey). Nagy részük már a medencét megjárva, vizesen külön élmény. A strandfoci pályán már csak vonszolja magát az ember a vizeskannákkal, meg a pórázon vezetett autógumival, de muszáj vigyorogni mert mindenhol ott vannak a fotósok... 


Aztán jön a finálé, boxzsák mászás és a legvégére a szokásosnak mondható kombinált akadály (rúd, V-háló, kötél, gyűrű), amit stílusosan "Welcome To The Jungle" elnevezéssel illetnek a szervezők.

Sikerült beesnem a célba 1:34-es idővel (Anita kapott el), most nem hagytam tartalékot, de ez is volt a cél. Érem a nyakban! Bitang jól néz ki, mint mindig! Megvagy!. A befutócsomag tartalma pedig ezúttal is bármelyik verseny ajándékait veri. (Nívós ásványvíz, energiaital, magvak, müzli, alma, és egy hétköznapi viseletre is alkalmas egyesületi logós póló) 


Fantasztikus verseny volt, nagyon jó hangulatban, szuper versenytársakkal és motiváló közönséggel! Mint utólag kiderült, sikerült megnyernem a korcsoportomat, ami leírhatatlan öröm számomra! Nagyszerű érzés együtt fejlődni a magyar OCR sporttal, igyekszem tartani a lépést a jövőben is!


OPEN 7km, a bulifutam!

Sógorom elsőbálozóként, edzőtársam pedig kezdő akadályfutóként állt a rajthoz. Hülye lettem volna kihagyni egy ilyen bulifutást, úgyhogy én is odaálltam újra a gumiszőnyeg mögé egy rövid pihenőt követően. 10:30-kor rajtoltunk, a két ördöggel az oldalamon. Én voltam már frissebb állapotomban is, de megegyeztünk, hogy együtt haladunk majd. A 15km-es pálya közepét kivéve megkaptuk a rövid távot, itt nem volt téglacipelés szerencsére, de a “sűrűje” benne maradt. Szuper érzés néha csapatba verődve, nem a helyezésért, hanem az élményért futni, küzdeni. Egyre kevesebb ilyen versenyem van mostanság. Nincs az a plusz stressz az emberen, mint az előző futamban. Persze komoly dopping az adrenalin, de jó megélni a versenyzés ezen formáját is, barátok és rokonok között. A lassabb tempó miatt kisfiam végig tudott kísérni az utolsó akadályokon, drukkolt, buzdított. Egyre jobban nyílik az akadályfutás felé. Párom, a rokonok, barátok szinte bekísértek minket a célba, ez legalább akkora élmény, mint megnyerni az országos bajnoki futamot.

A célban a frissítés pazar, terülj-terülj asztalkám. Jó hangulatúak az önkéntesek, kész élmény így célba érni! Maradt egy kis időm ismét, aztán jön a gyerekfutam, ahol Lackómat kísérem...


Gyerekfutam 7-9 évesek.

Ha jól számolom Lackónak ez a 4. Extreme Trail versenye. Itt is erősen érezhető a minőségi fejlődés a pályán ami részben abból is adódik, hogy sok felnőtt akadályt is érint a gyerektáv. Sajnos a sajtszelet még nem volt benne, pedig Lackó beletette magának önhatalmúlag. Nekem meg persze dagadt a mellem a büszkeségtől Idén összeszedettebb volt a pályavezetés, tavaly voltak kisebb fennakadások, de ezt most sikerült kijavítani.


Egy versenyzőnek fantasztikus érzés látni ahogyan a szeretett sportága fejlődik és egyre népszerűbb lesz. Az Extreme Trail versenyek pedig alkalomról alkalomra egyre magasabb színvonalat képviselnek és közben mégsem veszítik el a családias varázsukat! Ez egy nagyon jó kombináció, reméljük, hogy ezt sikerül megtartani a jövőben is.
Köszönjük Nektek!

Beszámoló: Turbucz László
Fotók: Extreme Trail Hungary hivatalos