9. Running Warriors, 2020.10.17. @Kamaraerdő, Budapest

A koronavírus-járvány miatti bezártság erőteljesen hatott az emberek pszichés állapotára, többségüknél több tünet is jelentkezett, sokuknál ráadásul életükben először. Vannak, akik Paulo Coelho könyveket igazságtartalmába menekülnek, mások rászoknak a soha véget nem érő brazil vagy török szappanperákra és vannak, akik eszement akadályok skicceinek elkészítésével próbálja levezetni a felgyülemlett feszültséget. “Engem nem zavar, csak otthon, a négy fal közt csinálják!” A probléma ott kezdődik amikor az illető az idézeteket elkezdi kipostolni a közöségi médiába, amikor a másik a négy kerttel arrébb lakó szomszéddal üvöltve elemzi ki, hogy Izaura már a negyedik rész óta miért siratja soha nem látott anyját. De a legrosszabb fajta az utolsó, amelyik veszi a fáradtságot és képes álmait megvalósítani, ezáltal olyan szörnyeket keltve életre melynek karmairól sűrűn hullottak le a magyar OCR elit képviselői is. 

---

A fenti történet szereplői természetese kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Kivéve az utolsót, az tényleg megtörtént, nem máshol, mint a 9. Running Warriors rendezésén, ami egyben a magyar OCR szövetség évadzáró országos bajnoksága is. 

Egész héten szakadt az eső a hőmérséklet ritkán kúszott +10 C fok fölé és ez a jeles napon sem változott. Azaz „optimális” körülmények között lehetett nekimenni a távnak, mely 6+ km és 40 akadály összehordásából állt, mely 2 kör alatt volt teljesíthető. Kivéve a BASIC futamban indulóknak, egy kör és értelemszerűen az építmények száma is fele a profi kategóriában indulóknak. 

Érkezésemkor még az „Age group” versenyzői szántották a pályát. Szó szerint. Az emberi rák-százlábú rótta köreit, ugyanis az elhibázott feladatért három kör büntetés járt, nem kevés időveszteséget okozva ezáltal a delikvensnek. Mindeközben a finish előtti akadályok végén ritkán tűnt fel egy-egy elgyötröttebb arc, nem véletlenül. Ferde-rúd mászás, gyűrűk, vízszintes rúd, gyűrűk, vízszintes deszka, amelyben egy töréssel nem vízszintes lesz, gyűrűk, kötél, kocka, gyűrűk! Egyesített hatalmatokból én vagyok az OCR kapitánya! Ez így egyben egy komplex energiavámpír. Az sem biztos, hogy valamit nem hagytam ki. Till Attila, mint rutinos Ninja Warrior szakkommentátor, még mindig vakarná a fejét, hogy ez most mi. Erre a monstrummal hatványozottan érvényes, hogy egy kép többet mond ezer szónál, látni kell, hogy elhidd! Mindenképp lapozzátok végig a megfelelő albumokat a Running Warriors Facebook oldalán!

Az esemény nívóját emelte a pompa, melyet a mindenhol kifeszített molinókon, transzparenseken túl, az akadályok tetején lengedező, márkajelzéses zászlók tömkelege garantált. Figyeltek arra is, hogy a versenyzés hevében se felejtse el senki, kinek köszönheti a kreálmányokat. Márkajelzés gyanánt mindenhol ott virított a predátorfejes plakett. Tipp: ezekből éremtartót!

Gyermek és váltó futamok után, kis csúszással indult a tét nélküli menet, mely megegyezett az előző formátumok első körével. Irány be az erdőbe, mely ázott talaja sokat dobott a verseny élvezeti értékén. Nem merültél el benne, de egy rossz lépés és máris kifarolt alólad a talpad. Amennyiben osztott edzéstervedben a mell-kar nap a kedvenced, akkor az szembejövő tisztás a te tereped. A kijelölt labirintusban öt 2-2,2 méteres palánk csapdán kellett tovaküzdeni magunkat. A kellemes időjárásnak köszönhetően a lábmunka itt nem nagyon játszott. A pályát megalkotók, fal fétise ezen darabszámmal nem merült ki, technikai építmények között gyakran találkoztunk ezekkel, meg-meg szakítva a lendületet. A fesztivál területig csak a természettel kellett megküzdeni. Ez körülbelül két kilométeres táv pont elég volt arra, hogy testünk üzemi hőmérsékleten kezdjen el dolgozni, a kollektív bemelegítés hiánya és az alacsony hőmérséklet ellenére.

Minden más a kerítéssel körbezárt szektorban zajlott. A valaha szebb napokat is megért terület egyik melléképületéből már csak a visszabontott falak maradtak. Nem is kellett több, egy könnyed parkour pálya keletkezett belőle. A sportág amúgy is az OCR kistestvére.

Az igazi buli ezen a ponton indult be. Kezdetnek szimpla kiszerelésben. Két, külön-külön felfüggesztett rúdon kellett átsétálni, kézzel, lógva, amik elég magasan voltak, hogy a láb még csak véletlen se érintse a talajt, majd volt ugyanez, csak szélesebb deszkákkal, azaz a „bánki fogón”. Itt az átugrásnál a másodikról már le is csúszott a kezem. Ez mondjuk annyira meglepett, hogy meg kellett ismételnem, mert nem hittem el. Sikerült megismételni, az eső elég csúszóssá varázsolta számomra. Mivel több csalódást már nem voltam képes elviselni, maradt a földön mászás. Amúgy is illik mocskosan hazamenni, különben nem hiszik el, milyen helyekre járok. Miután megélhettem én is a büntetés kesernyés ízét jöhettek sorban: lógó falak, itt kézzel lábbal tudsz kapaszkodni az imbolygó lemezbe, majd gonoszabbik verziója, aminek nincs alja, tehát csak a karjaid erejére és ujjaid szorítására hagyatkozhatsz, nem véletlen lett ujjtörő a neve. Adódott az alkalom egy kis Pókemberkedésre is. Kötélmászás a keret szélén, majd alulról végig mászni a rajta. Láb használata megengedett.

Kiéhezve a sikerre pár sajtszeleten kellett tovarágni magunkat. Ha megvan a technika, még pihenni is lehet egy-egy falap vájatában. A gyűrűs-tovalengős megoldásokat mindenki ismeri. Nem olyan jött, de hasonló, fix kerekeken lendülhettünk át a túloldalra, ahol kolomp hangja jelezte a sikerességet. Minden jónak vége lesz egyszer, az utolsó próbatételt is lógva lehetett csak teljesíteni. Légtornász körökben csak „trapéznak” nevezett eszközről-eszközre lendülve majd egy kockát megkerülve lendül-lendül-kolomp. Mivel a köteleket jó messze rendezték be egymástól, valóban át kellett szellemülni a cirkuszi világgal, lendülni egyikről a másikra, a hibátlan megoldásért. 

Nekünk a cél, másoknak egy újabb kör kezdete ez a pont. Amit csak szorgalomból élhettem át, az több összetett akadály. Abszolút újdonságként mutatkozott be a fűrész, mint részfeladat, mely neve határozottan leírja a tárgy kinézetét. Bár jellemében inkább az „önbizalom ölő”, „lélekgyilkos” szavak lennének a megfelelők. Mozgás igénye hasonlít a lazac létáéra csak itt előre kell haladni, miközben próbálsz átugratni a fogakon. Ebből kettőt is élvezhettek a versenyzők egyszer első egyharmadaként egy komplexebb egésznek, majd utolsó gyakorlataként egy másik mixtúrának.

Csak később tűnt fel a következő típusú feladatok hiánya: egyensúly (gerenda, libikóka, spanifer, stb.), cipelős. Amiből bőven kijutott: „ez q*rva nehéz volt” megállapítások, már a sátorban... Ami biztos, egy kegyetlenül technikás pályát kaptak a nevezők, rengeteg újdonsággal, amikre nem lehetett előre felkészülni, amiket nem lehetett előre betanulni. Ilyen minőségű felhozatalra talán senki nem számított, volt, hogy a vas adta a másikat, nem csoda az akadályok tekintetében szintet lépett a sportág. Már nem kell külföldi videókon csüngenünk, ha kuriózumra vágyunk, elég csak kiugrani egy közeli versenyre.  Az érem másik oldala, hogy ez már nem az a műsor, amihez felkelünk a kanapéból, lekocogjuk és mehet a kép az instára. Készülni kell az eredményért rendesen. A kérdés már csak az, hogyan hat ez az új irány a többi szervező eseményére. 

Célba érkezéskor járt az érem, frissítő ital némi élelmiszer. A befutó pólót már becsekkoláskor megkaptuk. A maradék feszkó levezetésére céllövölde adott lehetőséget. 

4,36 / 5

Akadályok nehézsége: 5
Akadályok minősége: 5+
Akadályok ötletessége: 5
Akadályok száma/táv hossza: 5
Terep nehézsége: 3
Pályarajz: 4
Hangulat a fesztivál területén: 4
Infrastruktúra (WC, fürdő, stb.): 4
Regisztráció és ügyintézés: 5
Online jelenlét (FB, Instagram, Web): 4
Kommunikáció: 4