Nyíregyházi Extreme Trail Stadionverseny, 2020.07.04. @Nyíregyháza

Az ínséges időknek ezennel vége, ráadásul nem is egy klasszikus formátummal robbant be az akadályverseny hullám Magyarországra! 

Az itthon eddig ismeretlen stadionversenyek sorozatának nyitányát az Extreme Trail Hungary SE hozta el nekünk. Szerencsére a járványhelyzet csak tolni tudta, de megakadályozni nem a bevezetést, mindenesetre a klasszikus fesztiválhangulatot ketté vágta a versenypálya és a látogatók által is élvezhető sátrak elszeparálása.

Új formátum új kérdéseket vet fel a versenyzők számára. Hogyan használják ki a területet, hogyan lesz egy jól körül határolt térből több kilométer hasznos táv és ebbe hogyan lehet és milyen akadályokat besuvasztani? Képzeletbeli kérdéseinkre részben választ kaptunk az előző nap felkerült térképpel, melyben a nyomvonal mellett a sorszámozott állomások is szerepeltek, utolsó esélyt adva a megfutamodásnak. Sajnos az is feltűnt, hogy a futball gyep a tiltott övezet kategóriájába került. Kár, végre falábú futballisták helyett igazi harcosok is taposhatták volna a pázsitot.

---

Eltéveszteni lett volna csak kihívás egy egész stadiont, a regisztráció pedig szupergyors volt. Időmérő chip és a futam típusát meghatározó színű karszalag járt első körben a nevezésért. Mivel mindent IS egyszerre kell pótolni, hatféle típusú és szabályú versenyen lehetett indulni, a fun-run-tól kezdve az OCR elite tusáig, a gyerektől a csapatversenyig. A komplexum infrastruktúrája lehetővé tette a kulturált átöltözést, tisztálkodást. bár a gépjármű takarásában történő átvedlésnek is meg van a maga romantikája. 

A résztvevők és kísérők biztonsága érdekében kiscsoportos indulások, egyéni bemelegítések szigorú beléptetés a küzdőtérre lett foganatosítva. A nézők, mint egy jó arénában a lelátóról követhették nyomon az indulókat. 

Meglepő helyen, második kihívásnak állítottak egy elég hosszú majomlétrát. Gondolatban már lejátszottam, hogyan fogok előzni rajta, de az előtte lefektetett „Európa leghosszabb” gumiszőnyege jól teljesített és zúzta darabokra a startból kirobbanó embermasszát. A futókör belső sávja a kifelé menőké, külső sávja pedig a célegyenesig eljutott privilégiuma volt. Dara, függeszkedős feladatok felváltva gondoskodtak arról, hogy a lassabban teljesíthető egyensúly, illetve párhuzamos korlát előtt se torlódjanak fel az emberek. Jelképes vizesárok irányított, a stadion területén kívülre, de az útvonalnak köszönhetően a társkomplexumok sokaságát is végig nézhettük. 

Füves-salakos szakasszal toltak még egy (másfél) kilométert a hosszon és természetesen teleszórták könnyebb-nehezebb lassítókkal. Talán ezen a részen lehetett a leghosszabb nyugodt periódusunk, anélkül, hogy valami komolyabb fizikai munkát kellett volna végezni. Ez sem rabolt túl sok időt életünkből, körülbelül egy pályahossz nyugodt futás erejéig. Ebből is látszik, hogy igazán nagy lendületet nem lehetett venni két büntető pont között, arra maradt csak idő, hogy lerázzuk végtagjainkat. A folyamatos nyomás és teljesítés jellemzője ennek a stílusnak. 

Hozzáadott értéket képviselt sátrak mellett, pár klasszikus, Trail-es mászós feladattal térhettünk vissza a szorítóba. Itt azért lehetőség volt szeretteink gyöngyöző homlokát nedves törlőkendővel frissíteni, mert az építményben már csak a távkapcsolat maradhatott közöttünk. A lelátókról cserébe könnyen nyomon követhettük a versenyzők küzdelmeit. Annak ellenére, hogy innen már tényleg csak egy karnyújtásnyira voltak a medált nyakba akasztó lányok, a legrosszabbon még csak most kellett keresztülverekedni magunkat. Kihasználva a lelátók magasságát, fel s alá szaladgálhattunk a lépcsőkön, kezdetben csak egy-egy szintet, az épület túloldalán már kettőt. Természetesen a hegymászás szimuláció nem csapott át unalomba. Hol valamelyik lépcső alján, hol a tetején, hol félúton, biztos szembe jött valami feladat. Kihagyhatatlan ziccer egy teherhordásos kört ide elhelyezni, ami kétpofára zabálta fel az ember energiáját. A végére már sem a világomat, sem a térérzékelésemet nem tudtam használni, a GPS nyomvonalat pedig bármely Kockás vagy ifjúsági magazin szívesen vette volna, a „Segíts a kisegérnek a labirintusban megtalálni a sajtot” útvonalkeresős játékához.

Optimizmusra adott okot a futókör hosszabb ívére történő rákanyarodás, amíg bele nem hajoltál a „Gyűrűs WTF” fantázianevű tákolmányba, mely méteres köteleken lógó gyűrűkbe, négykézláb kapaszkodva, lehetett keresztül mászni pókban. Mint egy most született kiscsikó, mely éppen próbál talpra állni, többen egyből büntetőzni mentek. Innen már csak pár függeszkedős akadály választott el a céltól. Kampókéz magáért beszél, a fogódzkodók elég recésre lettek kialakítva így stabil fogást és bőrhámlasztást biztosítva. A sajtszeleteket nagyon vártam, tavalyi OCR döntőn bemutatkozó falapok távolról technikásnak néztek ki, közelről már nem annyira veszélyes jószágok, mókás ahogy az ember egyikről a másikra evickél. Pár boxzsákon tovalendülve már csak egy helyen adatott meg a hibázási lehetőség. Ami miatt már magam sem bánkódtam volna. 

Továbbfejlesztett „Welcome to the Jungle” merőleges csövén még tovamásztam, az inverz cargo is legyőzhető falatnak bizonyult. Sajnos a multiring gyűrű-kötél-kötél ráfogása nem jött össze lecsúszott a kezem így elvesztettem még pár boxzsák mászást, nyertem viszont egy könnyen teljesíthető pókjárás büntetést. Pacsi a segítőktől és a tradicionális gépjármű alatt átbújás helyett be a célba.

Egyedi érem a nyakba, gyümölcs, magvak, energiaital, kuponok és nem utolsó sorban „céges törcsi” a befutózacsiban.

A többféle szempontból is rendhagyó esemény egyszerűsége a nagyszerűsége, folytatását várjuk, mi több, kívánjuk franchise jellegű hódító útját is kishazánkban!

4.5/5

Akadályok nehézsége: 4 

Akadályok minősége: 5

Akadályok ötletessége: 5 

Akadályok száma / táv hossza: 5+ 

Terep nehézsége: 3,5

Pályarajz: 4

Hangulat a fesztivál területen: 4

Infrastruktúra (WC, fürdő stb): 4,5 

Regisztráció és ügyintézés: 5 

Online jelenlét (facebbok oldal,  instagram profil, weboldal): 4,5

Kommunikáció: 5