III. Nyíregyházi Extreme Trail Akadályverseny
Extreme Trail – Többet ad, még többet!
Veiger Gábor / 2021.11.14.
Bizonyára sokunknak okozott nagy szomorúságot, mikor az tokaji Extreme hétvégét el kellett engednünk, nem csoda, hogy annyira vártuk, mit villantanak majd Nyíregyházán.
Prologue:
Egy klasszikus verseny után két dolog szokott történni. Van, aki jobb elfoglaltság híján hazaindul regenerálódni, másik verzió, hogy kicsit marad beszélgetni, aztán megy haza regenerálódni. Jellemzően kevés olyan programmal készülnek a rendezvényen, mellyel hosszabb ideig a helyszínen tudják tartani a nagyérdeműt a célbaérés után. De nem ebben az esetben! A már standby módban működő Aquarius Élmény- és Parkfürdő termálmedencéi újból vízzel teltek s lazulásra csábítottak.
Programok között találhattunk street workout és trail bemutatót, esti koncertet. Az utánpótlásban induló lurkók életkor szerint több sávos, saját versenypályát kaptak, a maradék energiákat pedig gyereksarok segített lekötni.
Amiről mindig is álmodoztunk, de sosem kaptuk meg igazán, az extra hab a tortán, ami egy teljes értékű bulit a 100% fölé bírt röpíteni az a verseny a versenyben. OCR100, ahogy hivatkoztak arra a ninja pályára, ami független futamként várta kihívóit.
Chapter 1 – Extreme pálya:
A fürdő, bár valóban nem teljes üzemmel, de annyi ellátással még üzemelt, ami egy igazi OCResnek felérhet egy wellness látogatással. Saját büféje mellett kézműves burgerező, kőépületben öltöző hozzá való zuhanyzóval adott kultúrát az ottléthez. Bejelentkezés egy hatalmas sátor alatt, hogy esős időben is védve legyünk, jelen helyzetben szerencsére inkább a napfény ellen adott hathatós védelmet A welcome csomag a szokásos időmérő chippen kívül nem túl szokásos módon, választható ajándékkal bővült. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek annyi shaker vagy törcsi van otthon, mint a sz@r, mégis egy Extreme Trail-es logoval ellátott relikvia mindig jól jön. A választékból érdemesebb volt a shaker mellett letenni a voksot. A legjobb mintájú betét van benne, amivel végre csomó mentesen lehet a fehérje italt elkészíteni. A kapszula és por tároló extrája hiánypótló, amazonoknak rózsaszínben.
Közös bemelegítés nem lett a spórolás áldozata, ellenben az átmeneti halláskárosodásnak, amit a rajtkört okozott. A csemege 7 és 14 km a távokból állt, amiből a rövidebb egyben OCR bajnokság futama is. Ez annyiban jó hír, hogy akármelyik távon is indultál, a tuti akadályok biztosan útba estek, hiszen a bajnoki futamban résztvevőket meg kell izzasztani.
Szintemelkedésre immár harmadik éve nem számíthattunk, az afrikai és az eurázsiai kőzetlemez illetve a kisebb törések sem formálták meg mostanában annyira Nyíregyháza környékét, hogy abból egy leheletnyi dombocska nem sok, de annyi sem nőtt ki. Kihívásnak maradtak a telepített akadályok és a táv. Az igazán nagy arcok letudták a reggel 8-kor induló Elit futamot és bemelegített izmokkal vághattak neki az egy órával később rajtoló nyílt 14 kilis’ kalandnak.
Tömegoszlató akadályok és némi aszfaltos szakasz feladata volt felmorzsolni az egy hullámban induló versenyzőket. A pálya hosszabbik része erdős területen vezetett tovább, ahol már az időigényesebb feladatok domináltak, ráadásul tömbbösítve. Ha már meg kell állni egy építménynél, legalább legyen értelme. Egyensúlyból háromféle, mászás gumis akadályok alatt, valamint pár falon keresztül. Az első frissítő pont egyben a két táv választójaként is szolgált.
A dupla távon indulók az extra disztanciához még egy STOP-ot kaptak, ahol pár erőszívó munka szakadt a nyakukba. Ezzel a szakasszal némi amortizációt sikerült belevinni az akadály/kilométer képzeletbeli mértékegységbe, ami így 2,5-ra (plusz az áfa) jött ki. Tegyük hozzá, így sem rossz a mérőszám!
Az árnyékos felszínt átvette a vasúti pálya, ami nem a legkellemesebb futófelület, a folyamatos koncentráció megterheli a mentált, ha már bemagolni nem kellett semmilyen értelmetlen karaktersort. A fesztivál területhez közeledve újból az aszfalt dominált. Ilyenkor már olyan egzotikusabb megállókat hagyhattunk magunk mögött, mint az íjászat, klasszikusnak számító gumifalak és egyre több energiát kellett a karjainkba is átcsoportosítani, hiszen elkezdtek felbukkanni a függeszkedős melók. Statisztika nincs róla, de tapasztalat alapján itt, a trapéz formát is magába foglaló tricepsz bárnál kezdtek el igazán ismerkedni a versenyzők az esemény büntető feladatával a „döglött bogár” fantázia nevű, harminc sorozatból álló mozdulatsorral. Angolul valóban jobban hangzik, de ne dimenzionáljuk túl a dolgot. A bajnokságban hibázók ilyen esetekben egy szalag elvesztését adták a tovább haladásért cserébe.
A strandra bejutást termálvízzel teli csatornában történő cipő és lábmosás előzte meg. Mikor már megcsapna a pihenés szele, ahogy áthaladsz a célvonalon, olyankor van az, hogy elterelnek az ellenkező irányba. A végállomásra innen eljutni párszáz méter lenne, normális helyeken, itt kerülhettük meg a kiszolgáló építményeket plusz a közelben fekvő Sóstót. Így kaptunk még egy kettest a nyakunkba. Erre az etapra jutott az összes építmény harmada, a legbulisabbakkal az élen. Oda-vissza szánthattuk fel a strandröplabda pályákat, majd a szinte nyári melegtől elbódult állapotunkból medencébe szánkázás rángatott vissza a valóságba.
Mi sem egyszerűbb, mint átnedvesedve, csúszós kézzel menni neki a majomlétrának és olyan kereteknek, amik bokszzsákokból, „sajtszeletekből”, hálóból és különböző fogókból állnak. Azaz a legtechnikásabb értsd: legtöbb büntetőt maga után vonó akadályok is ide a cél elé kerültek letelepítésre.
Akárhogy is sikerült túllendülni az összes megpróbáltatáson, a befutókat medalion várta és a befutócsomag. A zacskóban megannyi száraz és folyékony, energia visszatöltésre alkalmas elemózsia közül lehetett válogatni.
Chapter 2 – OCR100:
Míg kora reggel csak kíváncsi szempárok méregették a százas pályát, délelőtt 10-re beindult a rövidtávú őrület. Első blikkre olybá’ tűnt egy új futam rajtjához sorakozott fel a tömeg, de a sor az Running Warriors területe előtt kígyózott. Bár szemmel gyorsan áttekinthetőnek hathatott a zóna, ha úgy tetszik a tíz próbatételével, ha úgy tetszik ennek a számnak többszörösével, hiszen az egyszerűbb fal alatt-fölöttel kezdve az kombinált egyensúly feladatokon keresztül a keretekre erősített, különböző fogásnemeket igénylő kapaszkodókon túl a levegőben lebegő gerenda mászásáig bezáróan feltűnt minden, amivel egy gyors körben bárkit ki lehetett készíteni.
„Sajnos” ez a rövid, akár két perc alatt megtehető gyilok nem tűnt elég riasztónak az elsődleges versenyt megjártaknak, akkora érdeklődés övezte az alversenyt. A hosszú várakozás több ember kedvét szegte az indulástól, ami két tanúságot is von maga után. Első és legfontosabb, igény van rá! A második, hogy fel kell készülni arra, hogy NAGY igény van a verseny-a-versenyben opcióra, ezért annak levezénylését dinamikussá kell tenni.
Finale:
Az Extreme, csúcs bulijáról meséljenek a képek, a többiről pedig én. A különböző, OCR-ben érdekelt csapatok által életrehívott „tavaszi összefogás” lángja nem hunyt ki nyomtalanul, továbbfejlődött és új formájában képes volt dobni még egyet az amúgy is szuper rendezésen. Innen is szurkolunk, hogy ez a példa értékű szervezés ne tűnjön el a süllyesztőben. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy szervezőgárdának a sokféle igény megvalósítása nem egyszerű feladat, lebegjen előttük a példa: Az összefogás többet ad!
Élő bejelentkezésünk: OCR magazin Facebook
Fotók: Extreme Trail Hungary Sportegyesület Facebook