Dragon Ice - Single Race 2021.02.

Nehéz idők kényszermegoldásokat szülnek. Találékonyságban pedig nem kell a szomszédba mennünk. Ha nem lehet a szokásos módon, majd lehet másképp, de az OCR nem vész el, csak átalakul.

---

A Dragon Ice pár éve átvette az „első hazai OCR verseny” képzeletbeli dobogós helyét és erről a jó szokásáról idén sem akart lemondani. Kiegészítve a „Single Race” karaktersorral már kielégíti a jelenleg is érvényben lévő, minden gyülekezés tilos kormányhatározatot.

A kihirdetett feltételek teljesülése a fesztiválhangulathoz szokott résztvevőknek (amennyiben még emlékeztek rá, hogy az milyen) igencsak meglepő lehetett. A parkolóban csak pár autó, néhány bemelegítő résztvevő, kik a rajtjukat várják és egy magányos sátor az erdő szélén.

A segítők már vártak, 20 percenkénti indulást tartani kell, vagy ki vagy zárva. Gyors ellenőrzés, adatok rendben.
- Sikerült már bemelegítened?
- Nem, majd az első pár kilométeren bemelegedem.
- Aham, akkor 30 burpee.
- Ha jobban belegondolok, akkor már bemelegítettem.
- Jó, akkor is 30 burpee.
- Ez a felirat itt az emlegetett négyütemű fekvőtámaszról akkor nem csak poén?
- Nem.
- Mi a büntetés, ha nem tudom megcsinálni a feladatot?
- 30 burpee! :D

Mindent elkövettem, nem sikerült alkudni, így a versenyre hangolódás (ha eddig nem történt volna még meg) gyakorlatilag egy büntetéssel indult. Jegyezzük meg, hogy ártani semmiképpen nem ártott. A tavasz lehelete éppen megütötte a tájat, bár a nappali hőmérséklet már meghaladta a 0 fokot, a nap sugarai felszárították a betont, a fákkal sűrűn övezett területeken munkáját nem tudta akkora intenzitással végezni. Hol még a fagyott avart roppantotta egy-egy léptünk, máskor a nyálkás sárban kellett a futócipő fogainak stabilan belemarnia a földbe.

Hamar megtorpant lendületünk. Az első komolyabb feladat várt minket egy halom abroncs képében. Fiúknak kettőt, lányoknak egyet a kézbe és lehet vele rohanni. Új társunkkal leírt kör mérésem szerint egy egész kilométer, fás környezetben. Nem jó, de nem is tragikus.

A nem kívánt tehertől megszabadulva újból keblünkre ölelhettük Földanyánkat, 30 … tudjátok mi.

A rendezvény második szakasza egy eseménytelen 5 km-es. A tág indítási intervallumok kedvezőtlenül hatottak a vírus szaporodására. Értsd: nem sikerült olyan gyorsan futni, hogy utolérjek valakit, de olyan lassan sem, hogy beérjen a következő hullám. Müller Cecília lájkolná ezt. A terep erdős-mezős-erdei utas formákkal váltakozott, holott vadak lábnyomaival hasonlíthattuk össze magunkét, másutt az olvadó talajba mart keréknyomok vájatai elől menekülhettünk egy-egy stabilabbnak tűnő fűcsomón tova. Egy jó szezon közepén ez még a legnyájasabb futókban is minimum pár szemöldökrángást eredményezne, kicsit hevesebb vérmérsékletűeknél nem alaptalan hőbörgést. Mégsem ez maradt meg bennem, az út során sok ismerőssel találkoztunk. Volt itt: szalag, nyilak! Kijelölt pálya! Hát mikor láttunk ilyent utoljára?

Érzékenységünk a célterületre érve párolgott el. Hatalmas területen elhelyezkedő építmények között már felbukkantak szervezők, szenvedélyesen akadályokat teljesítők. Az itteni első feladat már akkor odavágott, mikor elmondták, bár csak zsákban ugrálás volt. Hosszan, sokkal hosszabban, mint azt a szervezet kívánta volna. Mire befejeztem a pályát, már több elgyötört fej zsúfolódott a kijelölt ösvényen.

Szebb napokat is látott abroncs került a nyakba, mellyel több feladat végrehajtását kellett kivitelezni a kijelölt labirintusban. Egy kis mocsok sosem árt. Talán legérdekesebb ezek közül, egy hatalmas fal megmászása jelentette. A kivitelezésre nem volt szabály, ha képes voltál átdobni egy több ember magas palánkot, lelked rajta, ha nyakba akasztva oldottad, gratula! Bár megpróbáltam, átdobni nem sikerült, ellenben a rajta lógó több méteres madzag fennakadt, a teher így lógva, plusz kapaszkodó opciót kínált. Ami nem tiltott, az szabad.

Egyensúlyozás csak egy akadt, „célba jutattós” feladat még annyi sem. Épített, azaz vas és acél alapanyagú keretekkel már a levegőben is majomkodhattunk, csünghettünk.

Lajhár pózban például kötélen, deszkán és háló alatt is.

Bár a cél karnyújtásnyira, ahhoz, hogy az képzeletbeli szalagot átszakíthassa valaki is, két nem túl szokványos feladaton kellett … átvágnia magát. Az önkéntesek kitartása ezen a pár hétvégén, hol hóesésben, fagyban dicséretre méltó. Szinte végig kísértek a területen és bíztatásukkal átsegítettek az összes nehézségen. Hőérzetük javítása érdekében folyton éhes brooklyn kályha került bevetésre. Tartalommal versenyzői feladat megtölteni, külön női és férfi fahasábból kellett a megfelelő karikát lefűrészelni.

laza tekerés régen:

laza tekerés most:

A teljesítők természetesen nem maradtak jutalom nélkül. Érem a nyakba, DR maszk az arcra, forró tea szájba, névre szóló emléklap "kézba".

Kegyetlen hosszú böjti időszakon vagyunk túl, hiányzott már az élmény, még ha nem is lehetett teljes, hiszen a sporthoz, mint tömegrendezvényhez hozzá tartozik a tömeg is. Ennek ellenére a szervezők bevállalták, kaptunk egyet, hogy ismét a vas adhassa a másikat.