Spartan Trifecta Weekend Kazincbarcika

Hosszú idő után végre újra Trifecta hétvége került megrendezésre Magyarországon. A tavalyi nagy sikerre és szívélyes fogadtatásra való tekintettel az idei első versenyen visszatérhettünk a Colorcitybe, azaz Kazincbarcikára, ahol három különböző távon is felmérhettük mennyit sikerült fejlődni (vagy vissza fejlődni? :) ) a legutóbbi verseny óta.

---

Szombaton a super és sprint távok, vasárnap pedig a beast táv került megrendezésre. Az új szabályzat szerint a pályarajzokat a verseny előtti napon megosztják velünk, így amennyiben ezeket alaposan áttanulmányoztuk, túl nagy meglepetés már nem érhet a rajt után.

Szombaton reggel 6 órakor már kezdett megtelni a parkoló az adrenalinra és kihívásra vágyó sportolókkal. Jó volt újra látni a sporttársakat, ezek a pillanatok talán egy kicsit feledtették velünk az elmúlt időszakot. 7 órakor rajtolt az Elit férfi mezőny, 10 perccel később az Elit nők, majd 7:20-kor felszállt a kék füst az első age group (korosztályos) csapat előtt is.

A korábban megosztott útvonaltervből már értesülhettünk róla, hogy a pálya első felében főleg az erőnkre lesz szükség, ugyanis az első palánk után egymást követték a cipelős akadályok. Mióta nálunk is bevezették a fekete-piros egyen vödröket, már nem érhet túl nagy meglepetés ennél az akadálynál, jó a fogásuk, gyorsan letudtuk vele a kötelező kört.

Néhány palánk, két gerenda, vertical cargo, inverz fal és máris várt ránk egy újabb kellemes kör egy homokzsákkal a nyakunkban. Ezt követte egy viszonylag hosszabb futós rész, majd egy rövid szakaszon belül várt az atlas carry, a plate drag és a Z fal. Eddig viszonylag könnyedén meg lehetett úszni büntetők nélkül. A dárdadobást követően megjelentek a kissé megosztóbb akadályok.

Nem hiányozhatott a pályáról a majomlétra, a bender (forgó majomlétra), a twister, az olympus és balance sem. A célterülettel járó akadálydömpinget viszonylag enyhén megúsztuk, az A cargo után már csak egy kötélmászás, hercules hoist és egy gyűrűs multirig választott el a megérdemelt éremtől. A délutáni sprint a super útvonalán vezetett, néhány hosszabb futós rész és 6 akadály kivételével.

A pálya néhány hosszabb, meredekebb emelkedőt leszámítva jól futhatónak bizonyult, gondoskodtak róla a jelölők, hogy ne unjuk meg a vízszintesen való futást. Az időjárás kegyes volt hozzánk, szombaton megúsztuk eső nélkül, ellenben a trópusi párás idő és a tűző nap gondoskodott róla, hogy ne maradjunk teljesen szárazon a verseny végére. Az eső mindig megosztó téma egy ilyen versenyen, sokaknak nem okoz problémát az akadályokon, mások már néhány csepptől is simán lecsúsznak. A vasárnapi mezőny eldönthette, hogy melyik táborba tartozik, ugyanis a délelőtt folyamán kaptak néhány csepp frissítést az égiektől.

A superen 11,5 km-en kb. 470 m* szintemelkedést és 26 akadályt kellett leküzdenünk, a sprinten 6 km-en kb. 230 m* szintemelkedés és 20 akadály várt, a vasárnapi beast távon pedig 22 km-en, 900 m szintemelkedést és 34 akadályt kellett teljesítenünk. A két nap alatt mindhárom távot teljesítők a célban átvehették a hétvégéért járó Trifecta Medált, akik pedig az idei szezonban már többször is teljesítették mindhárom távot, többszörös Multitrifecta Medállal térhettek haza.

Sokunk számára nagy öröm volt újra átélni a versenyhangulatot, előző este közösen készülődni, átbeszélni a pályát, kiválasztani a verseny szettet, koccintani egyet a régóta várt találkozás örömére. A fesztiválterületen sok ismerős arc van, aki izgul a végeredmény miatt, van, aki amiatt, mert életében először most áll rajthoz Spartan Race-en. Mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz, a célban pedig jó látni a kissé meggyötört, de megkönnyebbült arcokat, az érem okozta büszkeség pedig hamar feledteti a pályán töltött idő nehéz pillanatait és hamar azon kezdünk gondolkozni, hogy mikor lesz a következő?

Szerencsére, már nem kell sokat várni :) Kanizsán találkozunk!

*Garmin fenix 6s órával mérve