Látrányi Löködönc 2021

Neved is milyen már?

De tényleg, ilyen névtől most mit lehet várni? Én elsősorban valami mocskos, steril akadályoktól mentes igazi disznólkodást. Jó, könnyű úgy előszót írni, ha az ember nem először vesz részt ezen a „falusi dühöngésen”. A visszatérés nem véletlen!

Fiatalabb koromban gyakran álltunk meg Látrányban, ’Lellére, a diszkóba menet. Vagy „tankolni” vagy „üríteni”, ahogyan azt az ifjak szokták buliba jövet-menet. Álmomban nem gondoltam volna, hogy lesz olyan időszak az életemben, hogy előbb állnék meg itt egy terepakadály futásra, mint nézzem a szerencsétlen vonaglást a part mentén.

---

Első alkalommal mikor megfordultunk itt, egy lekvárfesztivállal (nyugalom, akadt ott pálinka is, tehát nemesebb halált halt gyümölcslevek közül is lehetett válogatni) egybekötött futóversenyről volt csak szó, ami egyben egy találkozási pontot is jelentett a somogyi ismerősökkel. Aztán az összeröffenésből egy egész napos találkozó kerekedett, mert akkora partyt hoztak össze a szervezők. Azóta visszavágytunk, sajnos ez nem mindig jött össze, de ’21 a mi évünk ismét!

Teljesen véletlen, úgy jött ki a lépés, hogy mostanra sikerült a legjobb szállodát kifogni a déli parton, egyértelmű, hogy a 10.-e délelőtt miről fog szólni. A helyszín természetesen a Füzes-tó és gyönyörű környéke. Nem nehéz kilogikázni, hogy jó szokás szerint a tónak fontos szerepe lesz az események sodrában.

Jöttünkre örömmel adták át a rajtcsomagot. Chip, pamutpóló és feles víz. A fehér pólót sokan magukra öltötték a versenyre. Nem hinném, hogy az valaha is újból fehér lesz, de így kerek ez a buli.

Az infrastruktúrán látszódott, hogy nem ez az első hepaj a területen. Sőt! A kihelyezett mobil tusoló kabinok már a kényeztetés kategóriáját súrolják. Slagot nekünk, nem kell a pompa!

Rajt után minden extra felirat vagy sallang nélküli homokzsákot a hátra, majd azzal átkelni a tavon. Nem teszteltem, milyen lenne a plusz kilók nélkül, de így térdig, iszapban süllyedős menetben, lassú volt a haladás. Jellemző hármasság végig kísérte a versenyt, azaz férfiaknak nehezebb, nőknek könnyebb súllyal kellett dolgozni. Gyermek nevezők vagy teher nélkül vagy valami kis lightos (felnőtt szemmel) dologgal oldhatták a feladatot. Nem piskóta az indulás, de egyik meglepetés jött a másik után.

Magas mászóka.

én: Hova dobjam a zsákot?
segítő: Azzal kell átmászni.
én: Te most bizonyára csak viccelsz!
narrátor: De a srác nem viccelt.

Az út során többször is falakba ütköztünk. Hol keresztbe léceken, mint egy létrán juthattunk feljebb, hol kötéllel, hol falmászó fogások segítségével. Nem sajnálták az anyagot a rendezők. Magasra építették ezen típusokat, szóval egy Nyakigláb Eduárd karakterű emberke sem bírta csak úgy átlépni a 4-5 méter magas monstrumokat. Tekintve a mostani nyersanyag árakat, igencsak gazdagnak tűnő versenyen vehettünk részt. Megkockáztatom, még Várkonyi Andrea is végigvonszolta volna rajtuk a testét, ha eljutott volna hozzá a Löködönc híre. Talán majd jövőre.

Vizes megmérettetéseknek a négyzetméterre jutó száma talán csak akkor lehetett volna több, ha ki sem jövünk az állóvízből. Sorban következett egy slagos locsolás, de a már klasszikusnak mondható farönk cipelés-vizes csúszda-dagonyában kúszás is elég nedves és mocskos élményekkel gazdagította életünket. Ezeken kívül minimum 5 konténert kellett meg-úszni. Ez lehetett akár egy szénabála medencéje, otthona csavarnak, alátétnek, anyának, amik kifejezetten örültek, ha egyesítettük őket vagy spontán fürdés menet közben.

A hülyeségért sem kellett a szomszédba menniük a szervezőknek. Minden megállónál egy vicces felirat várta a nagyérdeműt:

MÁR CSAK EGY KILOMÉTER VAN HÁTRA – 4,6-nál a 10 kilométeres távon

EZ EGY ZOMBIAPOKALIPSZISRE FELKÉSZÍTŐ VERSENY, FUSS AZ ÉLETEDÉRT!

AZ ÉLET RÖVID, FUTÁSSAL HOSSZABBNAK TŰNIK

AZ ERŐ LEGYEN VELED

A TESITANÁROD IS BÜSZKE LENNE RÁD – vagy valami hasonló

(Lehet, hogy a futam alatt nem olvasgatni kellene?)

Memóriateszt is volt. Három betű, öt szám kombinációja, rajtszámtól függően. „hvő38028”, Ha ezt megjegyzem akkor „hívő” leszek. A betűs rész letudva. Rajtszámom a 28, ami megegyezik az utolsó két karakterrel. A 38 csak 10-zel több, mint a 28 ráadásul a 10-ben van egy 0 is, ami középre kell. Egy tízest meg bárki megjegyez, tehát nem kellett megjegyezni semmit és mégis tudok mindent.

A rövidebb és hosszabb táv többször találkozott egy-egy akadály határában. Másodszor körülbelül egy kilométeres kerülőt jelentett ez a 10 kilométeren. Ezzel a plusz kanyarral gyakorlatilag a terület legmagasabb pontjáig szaladtunk, ahol körbe kellett nézni, de jellemzően minden magasba mászás után a segítők lelkesen bíztattak a táj csodálatára. Nem véletlen, hiszen rendezett szőlő ültetvények, a Balaton déli partja, Látrányi puszta Természetvédelmi terület mind-mind növelte a rendezvény élvezeti értékét. A végére már annyit nézelődtem, hogy jövőre csukott szemmel is végig tudnék majd futni.

(Lehet, hogy a futam alatt nem tájat kellene nézegetni?)

A csúcsra járatás nem telt el esemény nélkül, 3 a semmiből, ki tudja miért, kinőtt betonfal megmászása illetve peremeinek végigjárása várt ránk. Majdnem olyan szürreális látvány a szőlősben ez a három fal, mint a 2001 Űrodüsszeiaban a monolit, mely egyszer csak a majmok szálláshelyén megjelent.

Tábla: JÓL NÉZZ KÖRÜL!

Jól körül néztem. A peremeken feliratok: NE-ESS-LE. Amúgy nem rossz tanács, kicsit kevésnek érzem:

én: Körülnéztem, mit kell látnom?
segítő: Egy titkos feliratot.
én: Már körül néztem, de csak ez a felirat van itt.
segítő: Lehet, hogy a szőlőbe nyírtunk bele valamit.
én: Te most bizonyára szivatsz engem 😊.

(Lehet, hogy a futam alatt nem beszélgetni kellene?)

Visszakérdezték, ezt kellett a memóriába égetni.

Élőben büntetést végzőket nem láttam. A feladatokat kis edzettség mellett simán lehetett hozni, a kérdés mennyi időbe telt a legyőzésük. Ahol a szerencsére is szükség lehetett az a csúzlival célba lövés. 15 burpee fenyegető árnyékában hangos csattanással ért célba a kavics, jelezvén, az egy másik rendezvény, ahol ez a retorzió elfogadott.

Észrevétlen tűntek el a mérföldek mögöttem. Annyi lassító, próbatétel akasztotta meg a lendületet, hogy még egy unalmas percre sem tudok visszaemlékezni. Folyamatában jöttek a könnyebb-nehezebb akadályok és a segítők biztatása biztosan tovább lökte a fáradtabb versenyzőket is.

A célterületen már csak egy tűzoltó autó mászás és favágás választotta el az indulókat a befutóéremtől. Délben még egy nagy adag pörkölttel vendégeltek meg mindenkit!

Két leégéssel töltött balatoni nyaralós nap közé teljesen jól beékelődhet ez a megmérettetés, ha kiegészül egy jó kis fesztivállal, abszolút ajánlott egy egésznapos programnak. Reméljük jövőre meg tud valósulni ez is és itt találkozunk!

Fotók: Látrányi Löködönc Facebook