MADMAN RACE 2.0

Péntek este, egy 22km-es „pusztafutás” után érkeztünk meg a dombrádi Tisza partra, ahol nagyban dolgoztak a szervezők. Szó szerint rájuk sötétedett. Lelkesedésük csak tovább fűtötte amúgy is izgatott lelkünk.

---

Eljött a nagy nap!

Reggel időben, megfelelő létszámban voltak kint a regisztrációs pultnál az önkéntesek. A többszáz résztvevő sem tudott torlódást okozni. Tom-tomival felállítottuk a chipes sátrat, a Meru promó iglóval egyetemben. Mindenki szépen átvette a chipét, aki akart változtathatott a rajtjának az időpontján, az utolsó pillanatban is! Én is így tettem (Hegedűs Tibor MFSE). Plusz egy pont a rugalmasság miatt.

Akkor had' szóljon!

Füstgránátos-kúszásos rajt, gumicipelés a partra, onnan vissza és már lehetett is tüzelni. Paintball lövészet következett. Nagyon ötletes, könnyen végrehajtható feladat után egy 180-as palánk, "A" monkey, gumifal, gumidomb átmászása után trailesebb, futósabb rész jött. Aki már tavaly járt itt, annak egyből feltűnt a 180 fokos csavar, azaz a pálya irányát gyakorlatilag megfordították.

A véderdő talaja könnyen futható volt hála a szervezőknek. Egy promó videóban láthattuk, milyen keményen dolgoznak, hogy kialakítsák a futó folyósót, nem túloztak akkor. Onnan kiértünk a gátra, ahol újabb feladatok, csúzlizás, súlycipelés (nem gyilkos) után, 2 méteres palánk, hurdles, várt ránk. Újabb erőpróba keretében egy kicsi kb. 2 kg-os fadarabbal futottunk 2+ kilométert. Hol tűző napon, hol pedig a hűsítő erdőben. Nem tűnik nehéznek, de legalább kellemetlen így a haladás.

Apropó frissítés!

Valami magnéziumos ártézi vizes puccos frissítés volt a 7,7 km ellenére 5 ponton is. Jóféle csap, esetleg ásványvízhez szokott sport gyomrunknak kicsit szokatlan volt, de szerintem ásványi anyag pótlásra tökéletes választás. Persze a szénsavra érzékenyeknek azért jó lett volna sima víz is, legközelebb erre is gondolni fognak. Esetleg választható formában maradhat ez is.

Fadarabunk elhagyása után, a nagy melegben, tűző napon, a töltés tetején bő 1,5 km sík futás vitt be a fesztivál területre. Említenem sem kell milyen jól esett a túlhevült szervezet számára, a nagyon ötletes módon locsoló hűtése melletti kúszás. Itt már a nézők kiélhették „kíváncsi hajlamaikat”. Az akadályok átalakultak. Ninja elemekkel tarkított, lengyel gyártmányú ocr eszközöket felsorakoztató kettő komolyabb állvány várt minket. Az eddigi palánkok mellé, egy pont közéjük illő 190 cm magas verziót átugrva, már csak váltottkezes vízszintes kötélpár mászást kellett végre hajtanunk a célba érés előtt.

Gyönyörű érem bőséges elemózsia várt a célban.

A befutó póló is nívós, kifejezetten szép lett! Összességében remek verseny volt. Helye van a hazai akadályfutásban. Bárcsak ez lenne a legrosszabb verseny idehaza. Szervezés remek, tűpontos határidők betartása, zökkenőmentes regisztráció, de még sorolhatnám a pozitív dolgokat. Maklári Geriék profi rendezvényszervezőkké nőtték ki magukat.

Ha megfelelő hírverést kap, itt jövőre belegebedhetnek a sok indulóba. Egyszerű büntetők, élményfutam gyerekversenyek, mindent jól lebonyolítottak viszonylag olcsón. Pólóval is 10.000 Ft-os áron tudtunk részt venni! Ár-érték arányba elég kellemes. Nagyon népszerűsíti az (OCR) sportágat a Mad Man Team! Mindenképp számolni kell tömegbázissal náluk.

Szerencsére a hazai OCR élet sok remek versenyzője is képviseltette magát Dombrádon. Remélem nem jósolok rosszul és jövőre még többen tudjuk élvezni a sportot az ország ezen szegletében is. Várjuk a folytatást! Hajrá magyar akadályfutás, hajrá tömegsport, hajrá OCR!

Beszámoló: Hegedűs Tibor

Fotók: MadMan Team Facebook