5. Dragon Race akadályfutó verseny

Mi a jobb egy OCR futamnál? Ok, a két OCR futam valóban jobb, de nyáron? Egy verseny és STRAND! Igen. Ezt kínálta nekünk az 5. Dragon Race, Nyírbátorban. Jó, hogy nem tudtunk nemet mondani és kipróbáltuk mindkét lehetőséget.

---

Sárkány Wellness és Gyógyfürdő, mint házigazda nemcsak medencéivel és területével, de minden hozzá tartozó szolgáltatása a rendelkezésünkre állt. Büfék, játékok, melegvizes tusolók, mind a versenyzők (és a strandolók) kényelméért.

Sokáig nem kellett keresni a bejelentkezési pontot, a bejárat mellé kitelepülve várták a résztvevőket. A rajtcsomaban időmérő chip, a strandbelépőt jelentő karszalag néhány szórólap és a legfontosabbak: kuponok. Akció a lángosra fagyira, de egy futás után az ingyen sör érte a legtöbbet. Ezek mellett egy 10000Ft-os fecni a Runners’Lab-ba. Amennyiben ki tudjuk használni az összes opciót, azt vesszük észre, hogy a buliskodás, amibe jöttünk szufficites a számunkra.

Délelőtt startoltak a Pro kategória indulói. Tőlük el lehetett lesni a területre telepített akadályok megoldásának kulcsát. Persze elég furcsa látványt nyújtott a fürdőzők között szlalomozó technikai felsőbe, kompressziós zoknival felvértezett, hernyótalpas terepfutó cipőben mentelő versenyzők. Számuk az idő előrehaladtával csökkent és arányosan növelték a medencék töltöttségét. A kerítésen belül kapott helyet az idei év „hogyan szivassunk versenyzőt, de csak sunyiban” verseny győztes kihívása: babzsák dobás hordóra. Nem hordóba! Rá a hordóra. Addig tűnik könnyűnek, amíg ki nem próbálod, ugyanis a kis zsák úgy pattan, csúszik le a felületéről, mintha eleve arra lett volna tervezve.

A nézők szórakoztatását gumiabroncs görgetés (felnivel), kis egyensúly szintén gumiabroncsokkal. Egy ballon átmeneti barátságával kúszás a homokban. Első ránézésre nehéznek tűnt, de csak félig volt töltve, így a szükséges pluszt adta a feladathoz.

Nem úgy a büntetéshez használt változatok, amit az utolsó építmény sikertelen végrehajtása miatt szabtak ki. Már nagyon vártam, hogy nekifuthassak ennek is, de az Egyéni indulók elé még a gyermekek köre ékelődött be.

Egy „igazi” sárkány felvezetésével indult a futamuk. Habpartyt kaptak, egész nap pancsi. Ha valamikor, hát most lettünk volna a helyükben.

A délutáni startokra már közös bemelegítéssel hangolódtunk a szikrázó napsütésben. Szerencsére a nyomvonal első szakasza erdős területen vezetett keresztül, így a kezdeti hősokk óvatosan tudott munkahőmérsékletre szelídülni. Itt a természetes akadályokon túl kétszer kellett háló alatt mászni. A csapáson dőlt gerendák, belógó ágak folyamatos koncentrációt és figyelmet követelt meg, egészségesen belerázva az egész testet a versenykörnyezetbe. Terep füves, szabad ég alatti területté változott a következő kilométerre, melynek záróakkordját egy cipelős feladat adta. Nem volt különbség férfiak és nők között, legalábbis ami a töltött zsákok tömegét illeti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az erősebbik nem kevésbé lett megdolgoztatva. Lehetett volna két zsákkal terhelni minket.

Az első frissítőpontig pontosan 6,1 kilométer terepezés töltötte ki az időt. Bár a folyadékra egyre nagyobb igény mutatkozott nem adták könnyen. A megállót egy épülő/omladozó házba telepítették a szervezők, oda csak betörés után juthattunk. Ez jelen esetben ablakon át történő behatolást jelentett. A második italozó pontig nem kellett nagy távolságot megtenni, csupán egy kilométert. És hogy mi történt a kettő között? Kertlátogatás.

Jellemzője ennek a versenynek az a jó pár négyzetméteres terület, ahol évről évre újabb akadályok nőnek ki a földből. Mászni kellett földön, lajhárba, felfele, dombra és ezek ismétlődtek többször is, más környezetben. Nehezítésnek abroncsot választottunk, kötelezően. Egyensúlyozásnál különösen érdekes érzés töltött el sokunkat, amíg le nem húzott a plusz teher. Ferde gerenda felfele, gumiabroncsok élére felfektetett vízszintes gerenda majd simán az abroncsokon tovább.

Nem nagy titok, hiszen mellette jöttünk el, hogy itt tóban fürdés is lesz. Amúgy is, aki vízpartra szervez bulit és nem mártóztatja meg a résztvevőit az ****. Keresztül egy szántón a nádason és még egy kis futás a parton mire rákanyarodhattunk a befelé vezető útra. Az ok, hogy a túlpart szemmel azért látható volt, de a távolsága így is elérte a 100 métert. Vízhőfok tökéletes, igazából simán strand is lehetne belőle, bár ehhez a horgászoknak is lenne pár keresetlen szavuk. A végén még egy bordásfal mászás, hogy feledhetetlen pillanatokat örökíthessenek meg a fotósok.

Innen már a célterületre vitt az utunk. Későn érkező strandolók „De ezt most miért?” kérdő pillantásaiktól övezve. Az itt elvégzendő feladatokról már fentebb említést tettem, jöjjön az utolsó akadály.

Már külső szemlélődőként, kritikusként is tetszetősnek tűnt, versenyzőként pedig alig vártam, hogy megmásszam. Sajnos többen feladták már az első pár lépésnél, így mehettek büntizni. Úgy kell nekik. Ferde majomlétra felfele, egy csap, két csap, olyanok, amilyennel az összes akciófilmben nyitják a gázt, csak itt nem forgott. V alakú rudak alatt átmászni és a sordísz végét három gyűrű alkotta. De semmi talajérintés, talajérintés az nuku!

Célban vízágyú várt, mintha csak az olimpiai csapat része lennénk. A befutóérem mellé kis terülj-terülj asztalkám, valamint egy flakon fertőtlenítő szer járt. Ezt nem nagyon láttuk jönni, legalább valami hasznosat is viszünk haza.

A viadal után az összes medencét is végig jártuk, kiettük a lángosost, csapra verettünk még egy hordót és így lett egy egész napos szórakozás kedvenc hobbynkra alapozva.

Fotók: Dragon Race Facebook

Csáki Szilárd

Figura Photo

Tar Kata

Zsiga Zoltán