MADMAN Race Winter Edition 1.0

Egy fecske nem csinál nyarat, egy verseny nem csinál sorozatot, holtszezonban viszont minden pénzt megér. Ebbe a környezetbe szervezte meg első téli próbatételét a Mad Man csapata és milyen jól tette!

---

Az úton táblák figyelmeztették az autóval közlekedőket: Vigyázz, verseny! Nüansznyi figyelmesség és mégis mennyit dob az esemény megítélésén, pedig még oda sem értünk. Az autópálya mellett már gyúltak az őrtüzek, akadály jelnlétét feltételezve, nem utolsó sorban meleget biztosítva a felügyelőknek.

Az időjárás kegyes volt a rendezvényhez, tél lévén centis hótakaróval borította a környéket, fehérbe borítva az egész tájat. Ebből az egyszínűségből emelkedtek ki a helyszín sátrai. Kihangosítás és speaker is járt a hideg mellé. Átöltözésre, unortodox módon, egy kisbusz szolgált. Bejelentkezéskor megkaptuk az időmérő chipet, mellé egy forró leves kupont. Akik kértek megkapták fehér technikai felsőjüket is, jobban álcázhassák magukat a terepen. Rajtszám feltűzős formában került a futó cuccra.

Első körben a trail szerelmeseit indították, majd több hullámban csaptak ki azok, akiknek már inkább egy kis OCR-re fájt a foga. A visszaszámlálást kötelező (fojtogató) füstgránát követte, majd egyből egy gumiszőnyeg adta a kihívást.

A fehér takaró jótékonyan leplezte a földút, ösvény és erdei csapások közötti különbséget. Kellemesen csillapította a futócipő fagyott talajba csapódását. Lépésről lépésre bizonyságot szerezhettünk arról is, hogyan küzd a déli napsugár gyenge ereje téltábornok fagyos hajnalaival. Futó fogai mozzanatról mozzanatra téptek sebet az egyszínű tájba, felfedve az alant húzódó jeges páncélzatot. Járt utat elhagyva erdős területen haladhattunk, szinte már hiányolva az első komolyabb akadályokat, amik több, mint négy kilométer után bukkantak csak fel. Igaz, két lassítónak látszó tárgyon át kellett sétálni a teljes táv negyedénél, de sütött róluk, hogy jelenlétük inkább csak azért indokolt, hogy a végső mérlegen a verseny O(CR) részéből kettővel növeljék a számot. Ez konkrétan egy kis bújócska és pár méter egyensúlyt jelentett.

Vissza a komoly dolgokhoz, oda, ami bizony leguggoltatott jónéhány versenyzőt. Guggoltatott, hiszen a nem teljesített próba büntetése 20 kardió gyakorlat. 11-13 fogásos, háztető alakú majomlétra, gumihúzás, majd repeta a fogáserőt igénylő előző építményből. Az egyetlen frissítő pont is itt kapott helyet, „szobahőmérsékletű” víz formájában.

A helyszín Asszony-hegy. Melyen asszonnyal azért összeakadhat az ember, de a hegy, maximum a helyiek vágyódása a magasság felé, szimbólumként jelenhet csak meg. Ennek ellenére a dimbes-dombos felszínen sikerült párszáz méter szintkülönbséget összehozni. Többször hozott felénk a szél tábori hangokat. Ezt nemcsak a terep árnyékolás mentességének köszönhettük, de annak is, hogy túlságosan nem távolodott el az útvonal a célterülettől, ellenben olyan cikk-cakkos, kanyarokkal teli nyomvonalon haladtunk, hogy egy idő után azt sem tudtad, merre van fejjel az arra.

Három további helyszín nyomta meg az akadályok számát. Ezek szépen lefedték a „játékos” fajtától a kőkemény elemekig a lehetőségek tárházát. Itthon talán először itt vetették be a „Cornhole” nevű ügyességi játékot, melynek lényege, hogy egy lyukas, kisebb asztal méretű táblába, mely a talajon fekszik, enyhén megdöntve, kell kukoricával megtömött kis zacskót dobni. Három lehetőség, majd a bünti. Nem biztos, hogy mindenkinél népszerű lett a tengeren túlról beszivárgott elképzelés, de ez nem egy kívánság műsor. Sajnos, hiszen akkor a frissítő sem jéghideg víz lett volna, hanem valami tüzesebb folyadék.

Megvan az a kép, amikor kezd elszabadulni a buli a lakodalomban és a legnagyobb mókamester elindítja a vonatozást? Aztán jön az a rész, hogy: Leguggolni, leguggolni, leguggolni! Trióban álltak a keretek melyeken lógó fogók látványára többen is lakodalmas hármast választották inkább. Az alakzatok többek között: T, gömb, egyenes, kocka meg olyanok, amiket nem is lehet besorolni sehova. Négy fogásosak voltak valamennyien, ezzel kényszerítve lendületvételre, vagy nagyobb nyújtózkodásra azokat, akik mégis nekivágtak a kihívásnak. Összesen hét próbát telepítettek egymás után erre a területre. Élelmesebbek már most lefoglalhatták a decemberi ünnepekre a család karácsonyfáját, ugyanis a telep egy hangulatos fenyőtelepen kapott helyet.

Innen szinte egy ugrás volt már a cél. Illetve egy ugrás egy fal fölött, egy gerenda fölött és le egy mászókáról.

A célban természetesen érem várt. Maga a szimpatikus MadMan figura vicsorog ránk hatalmas hópihe előtt. Svédasztal szerűen többféle gyümölcs, energiaital, de ami ezeknél is jobban esett az a forró tea. Ezeket a jutalmakat azonban sikerült tovább fokozniuk a srácoknak. Helyben főtt, csigatésztás zöldséglevessel végleg lekenyereztek minket.

Az objektív megítélést kicsit torzítja a rendezvény hiánypótló mivolta. Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy szuper kis hangulatot, meglepetésektől sem mentes jó kis szervezést kaptunk, hangulatos környezetben. Ezért nevetségesen alacsony összeget kértek csak el. Az élményeken kívül ígérettel is eljöttünk: nyáron Dombrádon folytatás!

Fotók: MAD MAN Team Facebook

Böcsödiné Sándor Éva

Tar Katalin