IV. NYÍREGYHÁZI EXTREME TRAIL WEEKEND - Terepakadály futó verseny
A torta meg lesz fűszerezve
Veiger Gábor / 2022.10.09.
Hagyományoknak megfelelően idén sem maradhatott el a sík-terep-akadály-futás egyik legjobb versenye Nyíregyházán. Arról nem is beszélve, hogy a nap nem ér véget a cél után, a kísérőprogramok, a hagyományoknak megfelelően, minden korosztálynak kikapcsolódást nyújthattak.
Nagyobb rendezvényeken egyre divatosabb, hogy a helyszíni csomagátvételre már előző nap lehetőséget biztosítanak. Idén az időmérőm kívül egy zoknival bővült az Extremes kollekció. Igazán lelkes kalandoroknak így már van: pólója, törölközője, baseball sapkája és ha minden igaz, ezeket egy saját márkás tornazsákba is el tudja helyezni. Másik előnye a 0-ik napnak, hogy a célterület környékét el lehet kezdeni feltérképezni, nekiállhatsz koptatni a felállított akadályokat, hogy másnapra ne érjen meglepetés. Legalábbis a pálya végén 😊
Csodálatos, napsütéses, igazi késő nyárias időre ébredhettek valahol Olaszország déli részén, ellenben Észak-Alföldet már az éjszaka folyamán összefüggő esőfelhősáv hódította meg, melyből végeláthatatlan csapadékmennyiség áztatta a területet. Ami a versenybe színt hoz, az a felkészülésben, az utána lévő programoknak árnyékot ad.
„Tartsd szárazon a puskaport”
Hagyományőrzők nem hagyományos fegyverropogására indultak a futamok. Átmozgató gumiszőnyeg, némi futás szintén abroncsok, immár kúszásban alattuk. Az első kilométer beton szakasz után kanyarodtunk rá az erdős területre, mely otthonául szolgált több egyensúlyi, cipelős akadálynak, azért egy keret is került ide. Kampókéz esetén kivételesen jól esett, hogy annyira esett, könnyen csúszott a vas a vason. A próba pontok között hosszabb, könnyen futható szakaszokon lehetett előnyt szerezni, mindezt a teljes táv közel kétharmadán keresztül. Az egyetlen frissítőpont is itt kapott helyet, eltekintve a folyamatos ázástól, vagyis, ha már lógott a nyelved a sok loholásban, instant frissítést kaptál a természettől.
Ha már egy OCR versenyen vagyunk
a legizgalmasabb téma mindenképpen az akadályok. A sok futástól kellően
átmozgattuk ízületeinket, feltornáztuk pulzusunkat, minden bizonnyal hatalmas
örömöt okozott a maradék szakasz. Ahogy közeledtünk a célhoz, úgy sűrűsödtek az
építmények. Az égi áldás úgy változott átokká és ülte meg sokak gyomrát. Mondhatnánk, hogy ilyen a popszakma, de ez egy akadály sport.
Szóval köszi a kis extrát! Szervezők párhuzamos korlátja megfelel nevének, „sajnos” a trapéz formája már többekből hozza ki az állatot és megkezdte a szalageső folyamatát is. Az első sokk után, de már látótávolságban a céllal, kár, hogy egy kerítés elválaszt minket, zenélő szökőkút romantikájának árnyékában két keret, többféle, de könnyű fogásokkal. Lendületet a további megpróbáltatásoknak Sóstó gravitációs pályája adhatott. Úgy néz ki Toroz alakzatok nélkül nincs már verseny, ez pedig van, tehát egy újabb érzelmeket kiváltó állomás. A sokkot kiheverni már a strand területén lehetett. Bár a röplabda pálya homokját oda-vissza és többször kellett felszántani, a hatalmas vízi csúszda hívogató sziluettje cselekvésre sarkalt, hogy az út porát … sarát termálvízben moshassuk le magunkról.
Felfrissülve, bár amúgy is elázva
küzdhettük le a kereteket, alacsony-lajhár, gyűrűk, sajtszeletek, boxzsákok
viszonylag biztos fogása mellett a szépen festett fém alakzatok csúszóssága
keserítette tovább életünket, gyomorrontást okozva azoknak, akik a nedvesség
által túlfűszerezett vasat már nem bírták gond nélkül benyelni. A végső döfést
most is a „Welcome tot he Jungle” nevű hosszabb mixtúra, változatos
kapaszkodóival, háló alatt átmászásával adta meg.
Egy szalag megmaradt a háromból (lányoknak négy) az értékelhető eredményt jelentett. A vesztett példányokért büntetőkör a jutalom, szép hosszú szakaszon, csúszva-mászva a sárban, jelentősen megdobva a teljesítésre szánt időt.
A már megszokott bőséges befutócsomag mellett BCAA és pörgető is ütötte az akadályfutók markát, az elvesztett kalóriákat pedig terülj-terülj asztalkám mellett pótolhattuk, mondhatni egy jó tízórai vagy uzsonna itt simán lecsúszhatott.
Nem lenne fesztivál a fesztivál, innentől kezdve nem lenne mivel szórakozni. Délutánra már a felhőzet is felszakadozott így kellemes élményt biztosíthatott a strandfürdő medencéje és a gyerekfutamok is lelkesebben indulhattak. A rehabilitációt segítette masszázs és mobil szauna szolgáltatás, sőt(!) VR szemüvegen keresztül repcsit vezethettünk. Mi ez, ha nem menőség? Népi játékok, lézerlövészet már csak hab a tortán. Lassan tovább tart felsorolni az egyéb programokat, mint a fő attrakciót! Bucsuba nem lehet csinálni ennyi mindent, persze csak akkor, ha itt is vagy.
Fotók: Extreme Trail Hungary Sportegyesület Facebook