Dragon Challenge & Just Run
3 óra s begolyózól
Veiger Gábor / 2022.04.10.
Három óra körözés. Az esemény időpontjának közeledtével egyre inkább tűnt elhamarkodott ötletnek az egyéniben indulás. Bezzeg nevezéskor! Apró betűs rész: minimum 5 kör és pattan a medál. Egy kör kevesebb, mint 2 kilométer, szóval nem lehetetlen.
Habár a márciusi napsugár óvatosan kezdte lebontani az elmúlt tél keservesen kiszenvedett fehér lepelét, az éjszakai fagyok és a higanyszál, csupán lassú araszolása felfele még nappal is megkövetelte a réteges öltözködést. Bizalomra adott okot, hogy a fagyzugos terület állandó napfény támadása alatt állt.
Beugró csomag időmérő chip-et, karra felhúzható rajtszámot és csősál 2.0-t tartalmazott. A továbbfejlesztett sál újdonsága, hogy egyik végét integrált madzag segítségével zárhatunk le, így változtatva sapkává a ruhadarabot, megkímélve bennünket az alapszintű origami kényszertől, hogy magunk hajtogassuk a fejfedőt.
Nulladik lépés a kalandban egy közös pályabejárás. Itt kiderült, hogy egy kör hossza 1,7km<x <1,8km, a feladatok száma relatív. Tíz akadályt ígértek. A valóságban 8-9 megállós helyszín és több alatta, felette, közben átmászós, lassító momentum került letelepítésre, két, tisztán futósabb szakasszal. Az biztos, hogy melós lesz ez a 3 óra, tekintve, hogy vannak olyan versenyek, ahol 10 km-re jut ez az elosztás.
Indítás tömeges. Azaz egyszerre startolt az OCR mezőny. Az első pár kör a bemelegítésről, taktikázásról szólt. Mikor frissítsek? Mikor jöjjön az energiazselé? Páros indulók hány körönként cseréljenek? Előre kigondolt tervek mentek a semmibe, alakultak át a körülményeknek megfelelően.
Rövid kifutás, egy domb, majd egy épületen át kezdődött a viadal. A kifelé vezető utat, mely visszafordított a cél felé, négykézláb mászva lehetett csak abszolválni. Az első körökben némi fennakadást okozott egy függőleges fal, túl magas volt ahhoz, hogy felugorjon valaki is a tetejére, segítségül pedig egy vékony kötél lógott, nem meglepő módon mindenki erre várt. Szerencsére a megtett körök számának növekedése eléggé szétoszlatta a mezőny ahhoz, hogy felesleges időt ne vegyen el a magaslat. Közvetlen utána, egy alatta-felette típusú, gerendás részen vezetett az út. Magassága a kulcscsontot verdeste, de legalább dobott egyet a pulzuson. Kanyargós utunk a rajtzóna mellett fordított rajtunk, ahol (az első körben nem!), közösségi munkaként a meleget adó hordók üzemanyagának számító fahusángokból fűrészeltünk vékony szeleteket. A viszonylag sok baknak köszönhetően nagy fennakadás már itt sem volt. Körönként egy megálló itt, talán a leggonoszabb része a tervnek. Ez a feladat két órán keresztül volt nyitott, tehát a lassan haladók profizmusa csillant abban, hogy kevesebbet fűrészeltek. Mondjuk dobogóra sem álltak, dehát valamit valamiért. 😊
Gumifal. Függőben, majd minden
féle pózban. Gumiszőnyeg, középen átbújni, felette átlibbenni, alatta mászni.
Élére állított soron egyensúlyozni. Ki tudja hányszor kellett pozíciót váltani
a teljes időtartam alatt és ki számolta, hány akadályt jelentett ez. Miután
gondolatban elkezdtünk időpontot foglalni a reumatológiára, egy rövidebb futós
szakaszon pihenhettük ki magunkat. Oldalra pillantva a legyőzött nehézségek
járták ütemes táncukat, ahogy szedtük lábunkat, míg előttünk már hívogatott a
következő állomás.
Abroncsok, nemek szerint
csoportosítva, rajtuk kötél, nem messze egy karó, akkor húzzuk meg! Mellette egy
keret, kötélen szépen sorba nyugalmukból kibillentett autógumik, melyeket csak
lassan bír nyugalomra a gravitáció. Fellépünk az elsőre, másodikra, kilengenek,
indulna a spárga, ha hagynák az izmok. De jó a csajoknak, kik teremben
használják a tárogató gépet, combból ráfeszíteni! Vékony a kötél, vágja a
kezem, másét is vágja. Következő körben majd jobban megy.
Elhagyjuk a kertet. Csibészesen
oldották meg a kijutást: a kerítést spontán megbontották, félig lehajtották. Lépni
is kell és hajolni is, a felső vezető drót megmaradt. Második futós rész, ez
már hosszabb, van vagy 300 méter. A végét egy szivatós feladat jelzi: hordóra
babzsákot dobni. Se nem erősen, se nem laposan. Az elmélet megvan, a gyakorlat
kicsit lassabban. „Vótmá’” kiálthatja egy belső hang, amennyiben visszatérő DR
versenyző vagy. Persze volt már szinte minden, de ez mégis kiakasztó egy
megálló!
A cél már csak pár lépés, meg egy
mászás, vissza az elkerített részre. Mondjuk azt, hogy ferde létra, kicsit
szélesebb, kicsit távolabb vannak a fokok, kicsit nagyobb a dőlésszöge, de a
végeredmény ugyanaz. A tetejéig, mert a másik oldala hiányzik, átpördülsz a
csúcson, kisebb ugrás és az első csippanás már tényleg csak egy köpésnyire. Az
utolsó keret, fent keresztben rudak, elég magasan, elég távol egymástól.
Nyújtózni kell a következő fogásért. Az egyetlen hely, amit ki lehet váltani.
Puzzle-el.
Nincs megállás, oldalt pillantva a szervezők „All you can eat” asztala, szponzor üdítők, víz és tea. Többféle péksüti. Előtte a versenyzőknek kikészített asztal. Isok, zselék, energiaszeletek, ki mivel készült. Most még nem kell.
Második kör, fel-le,
kúszni-mászni, alatta-felette, első fűrész a napon. Lányoknak vékonyabb. Azért
látszik, ki milyen fűtéshez van szokva. Hullik a forgács, koppan a vékony rönk.
Mindenféle mászás, egyensúly. Jobban ráfeszíteni a lógó ráfindákra. Van, aki
kettesével lépked, következő körben.
Az idő, mint egy csiga, úgy araszol, ha az órádat nézed és szinte elröppen, ha a feladatra koncentrálsz. Megjelennek új arcok a csatatéren, a váltás. De jó azoknak, akik párosban indultak. Lassan ők is ismerősök lesznek, mindenki ismer már mindenkit. A pihentebbek lekörözik a fáradtabbat, de csinálni kell. Csinálja más is. Mindig csak előre. Megvan az ötödik kör, csökken a lelki nyomás, de az izmokban anyag van. A fáradtság mindenkire kihat.
Lassan összefolynak a különböző
nemeknek szánt tönkök, mindenki azt fűrészeli, ami a kezébe kerül. Amit húzni
kell a porban, azt húzod, ami éppen a közelebb van. A méret mindegy. A kötél
egyre jobban vág, de ezért jöttem, ezért jöttek a többiek is.
Kis pihenő a frissítő asztalnál, újból lendületbe hoz. Az első domb, körről-körre magasabb. Ez ellentmond a fizikának. A fogazott cipők egyre több nyomot marnak a füves területbe, kijelölve az ideális ívet, mindenki azon akar futni. Minél kevesebb lépés annál több energia marad a hátralévő időre.
A célba dobásnál nyúlik az idő. Az elején a tanulásé volt a főszerep, a csúcson egyből talált a babzsák, a végén már csökken a koncentráció. Szaporodnak a puzzle munkások, idővel egyre többen választják ezt a módszert a tovább haladásra. Ki kellene próbálni azt is, de a karokban még van erő, a lábakban már kevesebb. Utolsó teljes kör, a végét még meg lehet húzni, ha megy…
Elérte a nap a csúcsot, felhangzik a VÉGE parancs. Míg a szervezők végig járják a fáradt sportembereket, van idő a sütkérezésre, a pihenésre, a CH pótlásra. Természetesen mindenkinek jár a nyakék, a legjobbaknak még több is.
S mi a konklúzió? Az érzés, mely azt súgta: „Ki kell próbálni!” ismét nem csalt meg. Ki kellett próbálni és visszajönni a következőre is, de azt már párban!
Fotók: Dragon Race SE Facebook