EXTREME TRAIL FESZTIVÁL - Tokaj
Minőség, megbízhatóság, ET!
Veiger Gábor / 2022.06.12.
’22-ben az Extreme Trail végre visszatért oda, ahonnan öt évvel ezelőtt elindult és azóta is töretlenül szervezi nekünk a kihívásokat. Ugyan a belvárosból kiköltöztek a Fesztiválkatlanba, ez csak jót tett az eseménynek.
Az érkezőket már a parkolóban felállított akadályok várták, persze még nem kellett teljesíteni őket. Az első csodálkozásból még fel sem ocsúdhatott az ember, ahogy haladtunk egyre beljebb a főépület mentén a színpad irányába mind több és több, szinte fogyni nem akaró építmény tűnt fel, melyeket a kisgyermek mohó kíváncsiságával vett körbe a duzzadó tömeg, elemezve az egyes részfeladatok megoldásának lehetőségét vagy előre elengedve a dolgot. Beépített OCR 100 a terepakadály futáson, csak hosszabb. Egy tucatnyi gyönyör, melyből a két egyensúly számíthatott csak pihenőnek. A becsekkolás is ezen a területen zajlott. Eseménypóló, időmérő chip és a mai trendeknek megfelelően 3 (lányoknak 4) karszalag járt a megjelenésért.
Startoltatás az átellenes
oldalon, ahol melegvizes blokkok is elhelyezkedtek. Koedukált tusolóval,
amennyiben ez inspirálna valakit. Szintén itt került sor a közös bemelegítésre,
amit a már többször is bizonyított Valu Tibor tartott.
Aki netán lemaradt volna a tornáról, vagy csak elsunnyogta, az mégsem úszhatta meg a térdemelést, helyben futást. Gumiszőnyeg és alacsony kerítéselemek gondoskodtak az alsó fertáj átmozgatásáról valamint vezettek ki a város felé. Az aszfalt futást libikóka, sima egyensúly, valamint palánkok tették változatossá. A főtér megkerülésével ismerős útvonal vezetett fel a hegyre. Aki már volt tudja, aki nem, próbálja ki, de a hegy az olyan, hogyha nekimész, öt perc után gratulál az aktivitásmérő a „30 min fat burning activity”-nek. Közel 200 méter emelkedő jelentette a csúcsot a rövidebb távot választóknak, nem úgy a több kihívást keresőknek.
Vizes akadályt hivatalosan nem terveztek be a szervezők. Ezt a gondolatot azonban az időjárás nem osztotta. Tokajban reggel 5 órától szinte az első futamig esett, ami annyira felnyomta a páratartalmat, hogy patakokban folyt a víz a versenyzőkről. Talán ez is közrejátszott az első komolyabb megállónál tapasztalt szalaghullásnak. Különböző fém fogásokkal telerótt, alacsonyra épített keret. Száraz tenyér híján csak a fogáserőben bízhattak a játékosok, több-kevesebb sikerrel. Akárhogyan is végződött a próba az első frissítő pontban újra tölthettük belső vízkészleteinket.
A 10 km-t választók jellemzően a terepet kapták pluszban. Egy kicsi mászás, majd egy kicsit nagyobb. Vagy sokkal nagyobb, mint az eddigiek, közel a 450 méteres magasságig. Az útvonal kiválasztásának sikerességéről „objektív” visszajelzést a menetelők között fel-felhangzó őszinte, mély és szívből jövő *****anyázások adnak tanúbizonyságot, ahogy a soha véget nem érő meredélyen próbálunk túljutni. Az ember szinte el is felejtette, mi várhat rá a katlanban.
Több, mint 3 kilométer hosszan „száguldozhattunk” le erdei csapásokon, folyómosásokban, turistautak használatával. Ki bírta a terepet és nem féltette magát a pofára eséstől az sok időt behozhatott, ha már eddig csigalassúsággal lehetett csak haladni. Ezen a szakaszon elhelyezett megállítók sem igazán vehették el az ember kedvét az ilyen típusú versenyektől. Kúszások, mászások, ami kizökkenthetett a futás és a táj csodálatából.
Ahogyan kanyarodtunk bele a 11-ik
kilométerbe a fesztiválterületről szűrődő hangok is egyre élesebbek,
kivehetőbbekké váltak. Ez mindig új erőt ad, amire szükség is lesz… A Trailes
srácok az utolsó rendezésük óta jelentőset fejlesztettek a „gépparkjukon” és
ötleteiket is képesek voltak megvalósítani. Az sem segített sokat a
versenyzőkön, hogy a teljes arzenál felét ide állították fel. Első
kellemetlenebb kihívást az itthon is egyre népszerűbb Toroz fogásokkal
teleaggatott keret jelentette. Itt kellett először jelentős sorral számolni,
aztán innentől amíg be nem értél, mindenhol. A szokatlan formákat is
felsorakoztató műanyag fogások bár érdes felületüknél fogva jó tapadást
biztosítanak, ha egyszer azon végig csúszik a mancs, szem nem marad szárazon,
leeszi a bőrt seperc’ alatt. Nem csoda, hogy mindig volt még valaki, aki picit
rápihent az indulásra és mindig volt valaki, aki inkább előre engedett, ha már
felkészültél. A szalagvesztésre innentől kezdve szinte bárhol lehetőség adódott.
Párhuzamos korlát minden csaj rémálma, főleg, ha törések vannak benne, nekik csak félig kellett megtenni rajta az utat. Néha útba esett egy-egy vasrúd, amin csak át kellett haladni, hogy közben nem lépünk le a földre. Néhány (al)kargyilkos megoldás: twister, sajtszeletek bokszzsákokkal kombinálva, gyűrűk, lajhár többféle megoldással. Jól hangzik, igaz? Ha mégis hiányérzetetek lenne, az csak azért van, mert még nem esett szó a célba lépés feltételéről.
Welcome to the jungle, kötelező
darab, mégis mindig más, változik, akár a dzsungel maga. Rúdon előre, kötél,
gyűrű a szokásos háló alatt átmászás. Néhány gyűrű segítségével könnyen tova
lehet lendülni, a végét jelentő csengő előtt azonban egy felakasztott
bokszzsákot is meg kellett kerülni. Ez általában meg is adta a kegyelemdöfést a
már félig célba érőnek.
Amennyiben eddig hibátlan voltál, kalandod itt véget is ért. Érem, befutócsomag és szinte egy svédasztal várt arra, hogy magadévá tedd. Keservesebb volt az élete annak, aki vesztett a csuklóra ragasztott papírfecnikből. Szigorú versenybírók térítették el, hogy a helyszínhez tartozó lelátón a hibákkal arányos számú autógumikkal terhelt köröket tegyen. Ez gyakorlatilag az időn kívül a maradék energiákat szívta le.
Szerencsére az esemény a befutás után nem ért véget. Fesztiválhoz illő módon programok, kiállítok és szuper hangulat, valamint a délután megrendezett Extreme Sprint tartotta ott az embereket. Kiben még maradt némi energia, indulhatott a másnapi trailen is, illetve aki csak a terepfutásért van oda, szintén rendelkezésére állt a vasárnap.
Az egész hétvégét magába foglaló buli úgy látszik bejött, szeptemberben ismétlés várható, immár Nyíregyházán. Kevesebb hegy, több víz!
Fotók: Extreme Trail Hungary Sportegyesület Facebook