Fighters' Run - Sirok
A falka felemelkedése
Veiger Gábor / 2022.06.23.
Régi-új csillag tűnt fel a magyar OCR élet égén. Ha a „régi”-t nem érted, semmi baj, a 2012-ben indult Fighters’ Run sorozat ’16-ban rendezte utolsó futamát. Akkor még sima kalandfutásnak dedikálva, kevésbé kiforrva, jobban kihasználva a természetet, nem sajnálva az árkok ásását egy-egy ferdepalánk után, a „tökig sarasnak lenni” elvárás volt, nem extra. Régi videókat nézve akaratlanul is felsejlik a gondolat: „Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi sem.” Mégis mit hoztak nekünk a feltámasztással?
A név maradt, a logo változott és új filozófiai irány született az elképzelés mögé. Lehetsz te magányos farkas vagy csapatban érzed jól magad? Itt minden vágyad teljesülni fog, hangoztatta a mindent elsöprő marketinghullám, ami napi szinten ontotta magából az információ morzsákat. A semmiből olyan hírtelen nőtt ki az új brand, hogy megannyi vállalkozás mind a tíz ujját megnyalná, ha csak félig lennének ilyen népszerűek. Az OCR világ résztvevőiről nem is beszélve. Csodák csak a mesékben vannak, a dolog mögött egy kipróbált már sok tapasztalatot szerzett stáb áll. Igazi vén rókák, akik nem ma kezdték a szakmát. (mi ez a képzavar már: rókák diktálnak farkasoknak?!)
Sirok a célpont, hol debütál az első verseny. A környéken van pár látnivaló, de a táborhely a helyi szabadidőparkba települt, mely helykihasználására nem is lehet panasz. További menőség, hogy péntek estétől adott volt a sátorozási lehetőség. A szabadság egyik foka, éjszakai vonyításokról nem érkeztek hírek.
Beléptetéskor időmérő chippet és rajtszámot kaptunk, könnyen felismerhető piktogramokkal: póló, üvegcse, tányér. Ide vele mind! A főtéren több kiállítótól sportszereket, felszereléseket, ruházatot lehetett vásárolni, helyszínen masszázzsal lehetett kényeztetni a fáradt végtagokat. A termékminták azonban elmaradtak. Külön pozitívum, hogy a ceremóniamesterek menet közben interjúztatták is a kiállítókat, ezáltal színesítve a programot. A szociális élethez hozzátartozott a közös bemelegítés, szerencsére a hype nem lett annyira túltolva, mint egy „másik rendezvényen”.
A startoltatásra már eléggé
emelkedett pulzusszám mellett került sor. Indulásig erre külön figyeltek. A
jelre egyenesen, a pár napra odatelepültek sátrai mellett majd alatta-felette
építményeken tova vezetett az út. A sík körülbelül egy kili után kezdett emelkedővé
válni. Addig még a kisebb lendülettel érkezőknek sikerült visszapattanniuk pár
báláról. Egyszer csak tábla tűnt fel a pusztában. Rajta 0-9-ig a számok és
minden szám mellett két karakterből álló számpár. A titok, hogy a rajtszám
utolsó karakteréhez kellett megjegyezni a mellette lévő párost. Két számjegy, ettől
aztán senki nem akad fenn a rostán, azonban egy idő után jött még egy ilyen,
aztán még három! Így már azért kezd korrekt lenni a feladat. Az első dombon a
legizgalmasabb szakasznak a lefelé bizonyult. Mély és szűk vízmosásban vitt az
út, a csúszós avar alatt nyálkával teli gödrökkel, hordalékokkal színesítve az
ösvényt az árnyat adó erdőben. A kalandos terep visszavitt minket a
fesztiválterületre, csatornában mászva kereszteztük az indulás útját, majd egy
igen jól kinéző feladat, golyóhúzás várt ránk. Sajnos a kinézettel fordítottan
arányos nehézséget kaptunk az erőnléti melók esetén. Különböző kannacipelések még
húzták a karunkat, a felhúzások ellenben elbírtak volna még némi súlyt.
Ekkor járhattunk a pálya első harmadánál mely egyben az első frissítő pontot is jelentette. Duplán. Először vizesgödör, majd a belső szükségleteket is pótlandó víz és iso állt rendelkezésre. Mellékelve egy kis svédasztal, mindenféle szükséges energiahordozóval. Plusz pont, hogy a helyszíni felkészülés ideje alatt szakértői tanácsokkal is elláttak, miként kell használni az ital és ételmorzsákat egy futóversenyen. Némely természeti képződményt fantázianévvel láttak el, például siratófal. Picike kis emelkedő igazán nem hosszan, az aljáról éppen látszódott a teteje, már amikor megpihent az ember és felegyenesedett a kutya… farkas pózból. Elkelt az összkerék meghajtás és a szöges cipő.
A hegyre kecmergést
dombos-völgyes erdős terep követte, hogy a maradék hat kilométeren összejött a
párszáz méter emelkedő. Egy hurkot ezen a szakaszon is leirattak velünk, melyet
egy akadályban kereszteztek. Liánok és híd néven anyakönyvezett 2 in 1
kapaszkodós hálón mászós építménnyel. A több kereszteződést magába foglaló
pályát összesen három checkpointtal ellenőrizték. Bázis felé tartva jött a
csattanó, amikor vissza kellett volna mondani a megjegyzendő számsorokat.
Illetve azoknak az összegét! Mekkora trollkodás! :D 56+23+21+24+51=175 a 9-re
végződő rajtszámok megoldása. 
Célegyenesben kötelező felhalmozni néhány építményt, küzdjenek csak meg a versenyzők az éremért, nomeg a publikumnak is szórakoznia kell valamin. A sorozatból igazán a „hintapalinta”, megtévesztő nevű, fogásokkal megtűzdelt keret jelenthette a kihívást, ha máshol nem, itt sokan elveszítették büntetlenségük szüzességét. Egyenes rúd, gyűrűk, egy lián, a lassan mumussá váló Toroz fogások és egy utolsó cső választott el minket a csengőtől és a mögötte várakozó hoszteszektől, kik gratulálva akasztották nyakadba az érmet. A rajtszám egyben jelentette a váltót a Finisher pólóhoz. Tulajdonosa jogosulttá vált továbbá egy gulyásra, egy üveg borra gépjárművel érkezőknek pedig gyümölcsös „sörre”.
Gyermek futamok szombaton, csapatversenyek vasárnap. Utóbbi ötlettel egy eddig kitöltetlen rést sikerült befoltozni a szervezőknek, nem kis sikerrel. Összességében kaptunk egy jól megszervezett (ez alapvetően elvárás is volt), teljesíthető futamot, sok ajándékot. A jól megválasztott terep kisimította az egyszerűbb akadályok miatt érzett hiányunkat.
Pozitív, hogy a lendület nem fulladt ki az egyszeri rendezéssel, októberben újrázás Csopakon, jövőre pedig három verseny van beígérve.
Fotók: Fighters' Run Facebook
Babály Móni