SalGo jótékonysági versenyek 09.09.

A Palóc Roham csapatát nem lehet megakasztani. Karitatív sorozatukba most a Piros Orr Bohócdoktorok kerültek, akik kórházról-kórházra járva vidítják fel a beteg gyerekeket. Nem volt kérdés, hogy ebbe a nemes cselekedetbe nekünk is be kell szállni. Persze élénken él bennünk a környező hegy által nyújtott terep emléke, valamint a kihelyezett akadályok kellemetlensége is. 3 in 1!

---

Helyszínül ismét a salgótarjáni Tóstrand kemping szolgált. Azaz szeparált mellékhelyiségek, koedukált tusoló, kiépített terep. Étel-ital bőséggel akadt a kitelepült konyhának köszönhetően, ha már strand, akkor lángos is! Alaphangulatot DJ és speaker biztosította, extraként egy kivezényelt bohóc hadtest is oldotta a feszültséget. Igazán élték az eseményt, mindenkihez volt pár „megnyugtató” szavuk.

Beugró csomag volt. Tartalma a némi szóróanyag mellett szénhidrátpótlásra ostya, ropi, az ünnephez tartozó póló (pamut), kitűző, de a legnagyobb dobás mégis csak egy piros hablabda, mely bohócorrként hivatott funkcionálni, így mindenki hazavihet egy kis huncutságot is a családnak.

Közös bemelegítő vagy az volt, hogy menekültél a mókamesterek elől vagy együtt ugráltatok. Biztos-ami biztos, a rajtban is velünk voltak és hangos üdvrivalgással indítottak útnak, mikor felszállt a füst és kirobbanhatott az aktuális hullám.

Aki volt már SalGon számíthatott arra, hogy pancsolással indul az etap, ez most elmaradt, azaz szárazon „úsztuk” meg a kezdést. Ami viszont jó szokásukhoz híven nem maradhatott el az a memória feladat. Idén egy méretes vászon tartalmát kellett minél jobban megjegyezni, illetve a 10 lehetőség közül, minél többet. Voltak különböző színű zászlók, kereszt, lakat kóddal, dobókockák, kaputelefonon pötyögték a kódot, eurós érme. Illetve volt ott még adat, de ennyit sikerült bemagolni. 70%-os tudással bármely vizsgán kidumálom magam egy négyesre, szóval a legnagyobb nyugalommal folytathattam utam és vettem az egyensúlyi, mászós akadályokat, miközben lassú, ám folyamatos emelkedőn haladtunk.

A harmadik kilométernél csatacsillag dobás várt minket, valamint a rövid és hosszú útvonal szétválása. Két dobásból egyet érdemes volt célba juttatni vagy jöhetett a szervezésre jellemző büntető a „palóc pattantyú” azaz guggolásból felugrás. Folytassuk a hosszú távon, egyenesen neki a hegynek. Rövid időn belül … azaz rövid szakaszon, annál hosszabb ideig eltartott mire megmásztuk a több, mint 100 méter emelkedőt. Némi lazulásra okot adó viszonylag sima terep után feltűnt a következő megálló, sok-sok csöbörrel körülvéve a segítőket.

„Csak ne legyenek tele…” (bejött ez valaha is? :O ). Sóderral megrakott vödör cipelés, a cél a 200 méterrel feljebb lévő vár. Jó hír a csajoknak, a nekik szánt súly, kulturált versenyhez híven, kisebb volt, mint a másik nemhez tartozó. Turisták együttérző pillantása, lelkes szurkolása segített a terhes meredélyen át, miközben többször kellett megállnunk, megvitatni milyen jókívánságokkal halmoznánk el a szervezőket. Lefele már könnyebb volt és tényleg alig kellett futni az első frissítő pontig. A megváltó nedűért egy gyorsa gumicipelés után lehetett nyúlni.

A sziklamászást műút majd ismét erdős, árnyas terep váltotta. A tempót egészséges távolságokban elhelyezett megállók, kötélmászás, palánkok, háló törték meg, mocsaras ártér lassította.

Végzetünk akarva sem kerülhettük el. Már az utolsó harmadban jártunk, mikor beleszaladtunk a memória ellenőrző pontba. Sajnos rizsával nem úsztuk meg a feladatot, tíz tételből egyet kellett húzni és annak megfelelő kérdésre válaszolni. Minden bizonnyal mindenkinél megvan az a sztori, hogy érettségin egyik haverja kihúzta a tételt, majd azzal a lendülettel tette is vissza és egy másikat megpróbálva indult a kettesért. Szerencsére a segítők nem voltak szőrős szívűek és mindent elkövettek, hogy átmenjünk a vizsgán. Jutalom egy szőlőcukor.

A szerencsének nem csak itt volt jelentősége. Egyik pontnál urnából „árulták” a kötelező zsákbamacskát. A fecniken valamilyen tornagyakorlat szövege szerepelt, pechesebb esetben burpee, jobb esetben … hát azt mindenkinek magának kell megtapasztalnia 😊.

További érdekességek, az összekötött lábbal ugrálás, de nem feledkeztek meg a vizes akadályról sem. Bár egy kicsit unortodox módon a kijelölt pályán kúszás, miközben jobbról-balról dőlt ránk tűzcsapból vízpermet. Magasnyomású mosót megszégyenítő erővel kitörő folyadék áldásos hatása, hogy a hosszú úton, keserves munkával összeszedett mocskot úgy szedte le rólunk, mint tornádó a kósza falevelet. A frissítő zuhany után egyből, kihasználva a rendelkezésre álló, korlátlan fluidium jelenlétét, folyamatosan locsolt ferde palánkon kellett átküzdeni magunkat, vagy megvárni egy csapatot, hogy feltolják gravitáció által visszatartott testünket.

A távolból hallatszódó zene jelezte, hogy közel a cél és egyúttal a technikai jellegű akadályok jönnek. A szerencsének itt is szerepet szántak a rendezők. Az egyik kereten, mely négy sort tartalmazott (gyűrűk, twister, gibbon és kötél-majom létra), kockadobás döntötte el, melyik lesz az, amelyik próbára teheti fáradt karunk erejét. Ötös és hatos dobás esetén tovább fokozódott a feszültség, az az ÚJRA táblát jelentette.

Kihagyhatatlan sajátosság a vasvilla dobás, mely után csak egy multiring választott el a 15+ kilis, közel 500 méter szintkülönbséggel rendelkező pályától.

A célban természetesen érem, ostya, iso és gyümölcs, valamint ölelés várt.

Amíg a felnőttek a rehabilitációval töltötték az időt, a törpék versenye zajlott. Fáradhatatlan bohóc doktorok mindvégig a helyszínen voltak és növelték az élményfaktort. Nem tudom mit szednek, hogy ennyire bírják a pörgést, de adhatnának nekünk is!

A project végül is sikeresen teljesült. A csapat 1,8 millió forintot gyűjtött össze a nemes feladatra, így a helyi kórházban el is kezdődhet a bohócdoktorok munkája. Innen is gratulálunk!

Fotók: Palóc Roham Facebook