Az EDÓ

Rövid bemutatkozás, ha valaki még nem ismerne: Jelenleg a versenybírói bizottság elnöke vagy. Általad kezdett szerveződni és körvonalazódni a hazai bíróképzés, mely online és élő formában már meg is valósult.

---

Mit kell még tudnunk rólad? (hogyan csöppentél az OCR-be, Mag47-es keret, stb.)

Ha az akadálysport pályafutásom első momentuma érdekel, akkor 2018-ra ugorjunk vissza a híres várgesztesi Spartan Super-re.  A többség valószínűleg Sárgesztesként emlékszik rá, ami azóta is talán az egyik legkeményebb Super volt kis hazánkban. A párom lévén jutottam hozzá akkor egy AG nevezéshez, úgy, hogy addig csak hallottam a Spartan versenyekről és leginkább országúti kerékpároztam. Verseny előtt talán 2 alkalommal is elmentem akadályedzésre és ott sem néztek normálisnak, hogy egyből egy ilyen távot vállalok be ráadásul korcsoportos futamban. A versenyen pont az első palánkig tartott a lendületem, és szerintem a világ összes burpee-jét megcsináltam az alatt a közel 5 óra alatt, amit a pálya teljesítésével töltöttem. Nem sokszor amortizáltam még le úgy a testem, mint akkor.  Viszont a kedvem nem vette el és eléggé felszívtam magam ahhoz, hogy a következő versenyre már felkészültebben érkezzek és vigyorogva teljesítsem a miskolci Sprintet. Ez után kicsit tudatosabba készülve szinte minden hazai versenyen indultam korcsoportban, de nem én vagyok az, aki a sport alakulásában a kezdetektől ott van. Viszont pont a versenyeken szerzett tapasztalat vezetett el oda, hogy a szabályokkal és a versenybírói vonallal kicsit többet foglalkozzak, mert ebben még hiányosságokat láttam a bajnoki futamokon.

Pont a hivatalos szabályok, nemzetközi standardok utáni kutatás vezetett el a World Obstacle-höz, ahol már pár éve a Versenybizottság tagja vagyok.

Említetted a MAG47-ben lévő keretet is, amely az OCR Factory nevet kapta. Ennek a telepítésében valóban szerepem volt és az motivált, hogy legyen Budapesten egy olyan fedett edzőhely, amely mindenki számára a hét bármely napján elérhető és ehhez a MAG47 remek terepet adott. A falmászás, a boulder és az akadálykeret remek hármast alkot és télen-nyáron elérhető. Itt meg kell említenem azt a baráti társaságot, aki mind anyagilag, mind szabadidejükkel, sokszor fizikai munkával segítették ennek a projektnek a létrejöttét és külön Horváth Bálintot, aki azóta is heti rendszerességgel tart edzéseket a sportolóknak és az OCR-rel még csak ismerkedőknek.

Az EB-n is a bírókat irányítottad. Milyen élményekkel lettél gazdagabb?

Az érzéseim az EB-vel kapcsolatban kettősek. A szervező csapat részeként rengeteg feladat jutott, amit meg kellett oldani, és szerintem nem árulok el titkot, hogy a verseny hetében nem sokat aludtam és folyamatos rohanás volt az a pár nap. Ezúton is elnézést, ha valaki mellett köszönés nélkül suhantam el :D Több hét volt, mire ebből regenerálódtam…mi lett volna, ha versenyeztem is volna…

A fáradtság viszont eltörpül a mellett az élmény mellett, amit a versenybírókkal, önkéntesekkel éltem át, közel 100 ember áldozta fel a hétvégéjét a bírói oktatásra, utazott el versenyekre saját költségen, hogy gyakorlatot szerezzen és volt ott velünk a júniusi EB során. Lelkesek és profik voltak, mindenki beletette a tőle telhető legjobbat, és hatalmas élmény volt számomra az utolsó napon a Fun futam végén várni őket a célban és látni a vidám arcokat. Bízom benne, hogy mindenki elismeri és értékeli a munkájukat, mert megérdemlik. Büszke vagyok a versenybírói csapatra.

Mi volt a legjobb és a legrosszabb a munkában?

A legjobb élményem, a már említett Fun futam volt és a csapatverseny, amikor végre én is be tudtam állni a versenyzők közé „bíróskodni”.  Még most is beleborzongok, ha eszembe jut a váltópont izgalma, az egymásért küzdő és szó szerint magukat ájulásig hajtó csapattagok küzdelme és nem mellesleg a marshal csapat, akikkel azt a napot ott végig csináltuk. Csak ismételni tudom magam, nagyszerű emberekkel tudtam együtt dolgozni.

Ez még most is annyira feldob, hogy nem rontanám el a legrosszabb dologgal :D

A VB-n is feltűnsz szervezői minőségben, hogyan látod, "Nyugaton már megoldották?", azaz milyen kihívásokkal kerülsz szembe?

Ez lesz az első hivatalos World Obstacle Világbajnokság, úgyhogy egyértelműen az a legnagyobb kihívás, hogy úttörőnek kell lenni és megoldani olyan problémákat, kérdéseket, amiket korábban még senki. E mellett nem teszi könnyebbé a szervezést, hogy a szervezői gárda a világ minden tájáról érkezik, már egy online meeting időpontjának eldöntése is challenge az időeltolódást figyelembe véve. Szerencsére az idei és a korábbi évek Európa Bajnokságai által sok tapasztalat összegyűlt és látjuk a hibákat, amiket el kell kerülni, de a világ többi országa a versenyzők képességei, szokásai még ismeretlenek előttünk így azt gondolom ez a Világbajnokság az ismerkedés, tapasztalatszerzés lehetősége lesz mind a szervezőknek, szövetségeknek, versenyzőknek.

Ha már VB, nincs véletlenül valami (szaftos) kulisszatitkod, amit megoszthatnál velünk?

Ilyet nem igazán tudok mondani, de ismerve a belgák bulizási szokásait, aki teheti maradjon vasárnap estére a záróbulira is :D

Más. Csiripelték a madarak, hogy az önzetlenséget új szintre emelve, az EB-n kapott honoráriumodat szétosztottad a résztvevő szervezők között. Az egy dolog, hogy még mindig keressük az állunkat, annyira leesett, de mi vitt rá téged erre a döntésre?

A döntésem ezt illetően már a szervezés elég korai szakaszában megszületett. Volt lehetőségem azt az időt az EB-re fordítani, amit beletettem, és úgy gondoltam, hogy a legjobb döntés az részemről, ha visszaforgatom valamilyen formában a sportunk, a versenyek fejlesztésébe, fejlődésébe. Sokakhoz hasonlóan ma is önkéntes alapon végzem a feladataimat a hazai vagy a nemzetközi szövetségben és hiszem, hogy a legjobb döntést hoztam, amit megcáfolni sem tud senki, hiszen a döntésem teljesen szubjektív és így megkérdőjelezhetetlen.