VulcanRun 2024

Csak nekem tűnik oly távolinak a legutolsó igazi OCR verseny?

Éhezvén a kihívásra gyűlt össze, a tavalyinál jóval több nevező az év első kvalifikációs versenyére. A márka jól ismert, ezért bizonyos fokú elvárások is vannak a VulcanRunnal kapcsolatban. Tavalyi igen sűrűn, akadályokkal telepített RAJT/CÉL-terület most kicsit szellősebbre sikeredett, némi megkönnyebbülést csempészve az indulók szívébe. A logikusabban elrendezett fesztiválterületre magyarázat talán az is lehet, hogy 5 és 10 kilis távok közül választhattunk az idén, ami jóval nagyobb mozgásteret enged a szervezőknek is.

---

Rajtcsomag tartalma az egy újfajta időmérő megoldás, újfajta az OCR sportban. Hivatalosan ujjra húzható jeladó, de a kütyü könnyen elfér zsebben is. A titok, ami benne rejlik, hogy logolja, ha érzékelőbe helyezik. Ez kötelezően a startban és a célban kell megtenni, de a nem-teljesített akadályok esetén is csippantani kell, ilyenkor plusz 2 perc íródik a szintidőhöz. A karon hordható szalagokat ezúttal hanyagolnunk kellett.

Elite, 10 kili és az 5-ös futamok a sorrend. A hivatalos pályarajz befordult a területre, majd hiú ábrándokat szétszaggatva tova is vezette a céltól a küzdőket. Ezzel a módszerrel két legyet is lehet ütni egy csapással, de talán a fontosabb, hogy a nézők még több cirkuszt láthattak.

Egy pontos dugás a leolvasóba, triggerelve az időd mérését és indulhatott is a futam. Mi az rövidebb távot választva vetettük bele magunkat az élvezetekbe. Bemelegítésként csövek átugrálása, alatta-felette akadályok leküzdése adatott feladatként, majd egy kis betonos futás. Palánkok jelezték a fordulót, melyek után várt a Ság „hegymászás”. Legyen inkább dombtámadás. A csúcsig idén nem törtünk, a fennsíkot elérve kaptunk egy kis alkargyakorlatot két feladattal.

A fesztiválterületig egy komolyabb kihívás várt még, cipelős feladat. A kör, amit egy homokkal töltött zsákkal kellett megtenni 600m hosszú 40m fel- és le- szinteltéréssel került kialakításra. Az érzés felbecsülhetetlen, miközben patakokban ömlött az ember pórusaiból az izzadság. Megszabadulva a tehertől a már említett csöveken átkúszva tértünk vissza a fő küzdőtérre.

Óra szerint ekkor a harmadik kilométert tapostuk és az elterelés még csak most kezdődött. Sejteni lehetett, hogy a rövidebb táv megadott hossza maximum nettóban érvényes, a valóság rá fog tenni egy lapáttal.

Természetesen a látványos, technikás elemek is itt kaptak helyet. Első ilyen megálló az a keret, aminek fogásai úgy lettek elhelyezve, hogy a sorban lévők távolsága annyira szét lett húzva, hogy eléréséhez hosszú karra vagy nagy lendületre volt szükség. Nem is ez volt az elvárt teljesítés, cikk-cakkban, két sor lógóit felhasználva nem csak oldható, de szenvedőssé is vált az akadály. A versenybíróknak akadt dolga. Ha már bemelegedett a kar, akkor csövön átvetett gumihevederbe kapaszkodva végigugrálni egyik irányba, kampókkal a másik irányba szólt az utazás. Gumigörgetés, csakhogy a céllövöldére biztosan remegjen a kar.  

Közel kétezer méteres síkfutás vezetett vissza a célegyenesbe. Útközben palánk, kúszás és gerelyhajítás tartotta a felszínen az akadályfutás részét a versenynek.

Szinte érezni lehetett a végső győzelem ízét, az érmet most sem adták könnyen. Legsűrűbben itt próbáltak hibázásra kényszeríteni, ráadásul elég sokféle módon. Volt idő, hogy a rét lejtős oldalán az indulás után már megtaposott, majd visszatérve átkúszott hengereken kellett felverekedni magunkat. Most egy méretes betontömb felhúzása jelentette a visszatérő helyszínt. EB-n megismert csuklóztatóval újabb súlyfelhúzás várt ránk, de az erőnléti feladathoz sorolhatnánk a szintén újdonság megoldást is: kábeldobok sora egy rúdon. A legszimpatikusabb alá befekszik az illető, majd lábbal görgetve a kötéllel hozzáerősített gumiabroncsot kellett felcsévélni. Látványnak sem rossz, alatta feküdni pedig érdekes élményt nyújt, reméljük szembejön még. Látszik, az OCR sportban, rendezőként, egyedüli akadály csak a fantázia, amiből eddig, hál’ Istennek, nem sikerült kifogyni.  Fogások, lógások és egy ferde palánk takarta el a hostesslányokat, kezükben a befutóéremmel.

A célban energiaital, mentes sör és érlelt szőlőlé, fröccsbe bújtatva oltotta a szomjat. Némi nasi után, ha volt annyi erő a karban, akkor bemutató fegyverekkel is lehetett pózolni. Természetesen, katonai háttérrel rendezett eseményekhez híven egyből be is lehetett lépni a seregbe.

Egy szó, mint száz, logikusan felépített és akadályokkal tűzdelt pályát kaptunk. Szintből van még tartalék a területen, jövőre talán arra is kapunk ízelítőt, mindig vannak új résztvevők, had élvezzék az emelkedőt.

Fotók: VulcanRun Facebook