3. Zillingtaler Celtic Warrior & Ultra Warrior, 2018.03.03. @ Zillingtal (Ausztria)

Varga Zoltán Csabától (aka. Varga's Creation) hallottam, hogy érdemes kipróbálni a szombati versenyt, mert kemény megpróbáltatásnak ígérkezik az első "tavaszi" hónapban, ami végül igen téliesre sikeredett. Már vagy 2 hete mínuszok, havazás, befagyott tó, és naponta különböző, a szervezők által készített vicces "promó" videók ijesztgették a nevezőket - köztük engem is. Ennyire már régen izgultam verseny előtt, mert pontosan nem lehetett tudni mire vállalkoztam.
" - Lesz tóban úszás...?"
" - Á..hideg van ahhoz..."
" - De hát csak mutogatják...."
" - Nem merik! "

De. Merték!!! Sőt! Máshol nyáron nincs ennyi vízben gázolás...!!!  Neoprén ruha? Persze...honnan? Marad a csapatpóló, azt lesz ami lesz! Nem wellnessezni jöttem, hanem egy új versenyt kipróbálni, úgyhogy szedd össze magad - kavarogtak a gondolatok a fejemben.  

Verseny napja előtt párommal kilátogattunk megnézni a helyszínt és átvenni a rajtcsomagot, amit jóval idő előtt is megkaptunk.

Kíváncsiak voltunk a fesztivál területen és a környéken levő akadályokra, hogy tudjuk mire számíthatunk. Első benyomásunk, hogy nem a  megszokott "menő" akadályokat találtuk, inkább a terep adottságait használták ki. 

Az ijesztgetős tavat nem találtuk, mert az a másik faluban volt, legjobban ettől féltem, viszont láttunk rengeteg palánkot, konténereket gumikkal tele,építkezésnél használatos állványzatokat egymás után, stb.

Négy táv közül lehetett választani. 7+,15+,30+,50+ km. Egy kör 16km-e volt, és ezt duplázták a 30+-osok, és triplázták az ultrások.

Én óvatosan a 15+ km-es távra neveztem, úgy éreztem, még többre nem vagyok felkészülve.

Mire szombaton reggel kiértünk, az ultrások épp a második körüket kezdték el, és nem volt őszinte a mosolyuk. Köztük láttuk meg Németh Józsikát Elvis-t is fagyott kézzel, meggyötört arccal, aki mégis elindult a következő körére, és Tóth Ádámot aki a 30+ távon épp a második helyen küzdött az elemekkel.

Rajt előtt még néhány magyar ismerőssel összefutottunk (Vitkai Elemér, Gyurcsó Csaba,Kalmár András, Kolozsvári Viktor, Kalmár Sára), és együtt álltunk rajthoz.

Egyszerre indították a mezőnyt, és olyan sűrű, akadályokkal teli szakaszokkal kezdődött a verseny, hogy érdemes volt "megszökni" az elején, hogy ne sokat torlódjunk, ami nekem nem éppen sikerült maradéktalanul, ezért az elején lemaradtam Eleméréktől.

Ezek a sűrű akadályok raklapokból és gerendákból álltak, amiket a fákra erősítettek, ezek átmászós és kúszós feladatok voltak, ami egy kilométer alatt rengeteg energiámat kivette az elején. Ezt követte a fesztivál területen levő akadálydömping, majd kezdődött az (igazi!!!) terepfutás úttalan utakon, szántóföldön, hóban-sárban...

Többször belevezettek vízzel teli árkokba, ami sokszor csípőig ért, és a jégdarabok verdesték a lábamat, viszont utolértem a fiúkat. Számomra véget nem érőnek tűnő kúszások jöttek, ami nem a megszokott szögesdrót, hanem háló alatt volt, aztán pontosan szalagozva az erdőben (nem az utakon!) kidőlt fák alatt - felett, meredek emelkedőkön és lejtőkön, néha spanifereket tettek ki segítségül a fel- és leereszkedéshez.
Kb 10-11 km-nél értünk a tóhoz,  ami kezdetben csípőig ért, itt átbújós akadály is volt, aztán egy fából épített ferde falról kellett leereszkedni a mélyebb jeges tóba. zsákcipeléssel melegedtünk a víz után azonnal, majd egy-két nehézség után (pl emelkedős nylonon felfele kúszás) indultunk a maradék kb. 5 km-es szakaszra a cél felé, ahol azért még egy 1 km-es zsákcipelést beiktattak, hogy jól érezzük magunkat....Innen kb. csak futás a cél felé,közben azon agyaltam, hogyan tartsam életben, jéggé fagyott ujjaimat....nem tudtam eldönteni, levegyem, vagy hagyjam magamon a vizes-sáros kesztyűmet. Időközben megpillantottam a célterületet, és hipp-hopp elmúltak a fájdalmak!  Aztán még egy kör a már említett fesztivál területén levő akadálydömpingen visszafele irányban is, és érkezés a célba.

2 óra 14 perces időmmel 14. helyen sikerült beérnem legjobb magyarként ezen a távon.

Összességében nagyon kemény verseny volt, amit előre nem gondoltam volna. Örülök, hogy a 15 km-es távot választottam: nem biztos, hogy elindultam volna újabb körre, pedig 2019-ben ez lesz a cél.

A szervezés nagyon szimpatikus és rugalmas volt, több frissítő pont, táblákkal, szalagokkal pontosan jelölt útvonalak. Ezek elnyerték a tetszésemet. Ügyességi feladatokra nem fecsérelték az idejüket az osztrákok (büntető feladatok  sem voltak....mondjuk nem volt mire...egy multirig szerű akadály volt, ami vagy sikerült, vagy nem), menni, mozogni kellett elejétől a végéig, különben megfagytam volna! :) 

Mindenki büszke lehet rá, aki teljesítette bármelyik távot (ugyanis jó páran feladták), pláne azok a honfitársaink, akik dobogóra állhattak! 

Jó volt kipróbálni, jövőre is itt a helyem!