10. Running Warriors
Harc az elemekkel (is)
Veiger Gábor / 2022.04.24.
2016-ban nagyon sok versenyre
mentem el. Mindegy volt, hogy terep, aszfalt vagy éppen akadályfutás. Így
találkoztam a Running Warriors-al is. Akkor még más volt. Inkább hasonlított
egy Spartan Race-re, egy buli futásra, mint egy kőkemény, alkargyilkos OCR
versenyre. Bár akkor odáig voltam a Spartan Race-ért, a Running Warriors nem
fogott meg annyira. Legközelebb csak 2021-ben álltam újra a Predator fejes rajt
kapu alatt. Tavaly fordultam az OCR felé, nagyon tetszett a megújult
(legalábbis nekem) Running Warriors, így nem volt kérdés, hogy idén is ott a
helyem.
Nagyon készültem a versenyre,
sokat tanulmányoztam az előre kiadott pályarajzott, az akadályokról kiadott
képeket, leírásokat. Ezek alapján úgy gondoltam, hogy 1 fokkal egyszerűbb lesz
a dolgunk, mint az előző alkalomkor, de azért most is fel kell kötni a gatyát.
Persze az égiek úgy gondolták, nehogy már egyszerű(bb) legyen az indulók dolga.
Szakadó esőben melegítettem be és próbáltam ráhangolódni a versenyre. Inkább
kevesebb, mint több sikerrel. Valahol a minden mindegy alapon álltam be rajtba.
Megszólalt a duda és elindultunk.
Gyors át a hídon, felette-alatta-felette,
mely kellemes ráhangolódást biztosított a futamra és futás az akadályokkal
tarkított foci pálya felé. A lendületet egy kis kúszás törte meg, aztán egy
perecelés a sárban. Mondanám, hogy leporoltam magam, de por nem sok volt
rajtam, sár annál több.
A Bánktól már megszokott vasúti talpfákon futás után jutottunk
be a focipályára. 2 fal után vártak az „igazi” akadályok. Az első, függesztett
asztallapos akadály nagyon simán ment. Gondoltam nem is lesz itt gond. Aztán a
második akadály visszarántott a földre. Előzetesen nem gondoltam, hogy itt
fogok karszalagot veszíteni. Ez talán nem is jött rosszul. Kicsit helyre tett,
hogy jobban oda figyeljek és több ilyen nem fér bele. Annak ellenére sem, hogy
az eső miatt az age group kategóriában indulók kaptak még egy „életet” az értékelhető teljesítéshez.
Sok idő nem volt gondolkodni egymás után
tűntek fel az építmények, lajhármászás – pipa. A következő „akadály” a felázott
erdős ösvény és a domboldal volt. A kitaposott ösvény már nagyon csúszott,
keresni kellett a tapadósabb részeket ahol a cipő is tud egy kis fogást
találni. A futás jól ment, főleg lefelé a bokáig érő sárban csapatni vissza a
foci pályához, ahol újabb 4 küzdelmes keret várt gyors egymásutánban.
Sajnos
itt már kezdtek sorok kialakulni. A 4 akadály sokféle fogást tartalmazott volt
függesztett asztallap, táblák, gyűrűk, Y fogások, sajtszeletek, predátor fejek.
4-ből 3-at sikerült a rendelkezésre álló 2 próbálkozásból teljesíteni. Következett
a bánki versenyek másik elmaradhatatlan eleme a kis domboldal, ahol 100m
szintet kell „felfutni” pár száz méter alatt. Persze hogy pihenjen a fogásunk
és az alkarunk először 2 térkővel kellett tenni egy kisebb kört. Futós szakasz
következett vissza a csatatérre.
Sikerült is beérnem jó pár embert, ahol
először az irka-firka fantázia nevű fal köszöntött minket. Pipa J! Szerencsére időközben
az eső abba maradt. Pár méterrel arrébb a Fűrészfog következett volna a
hivatalos menetrend szerint. Ettől tartottam egy kicsit, de szerencsére, az
időjárásra tekintettel kicserélték ezt az elemet egy egyszerűbbre, így végül ezzel
sem volt gond. Következett a másik félelmem, a „Dobókocka” a fogások
elhelyezkedése miatt.
Egyre magasabban lévő T, Y és Ikaros fogásokkal lehetett
csak eljutni a tákolmányig. Több ember is állt előttem a sorban, tehát mások is
tartottak kicsit tőle, de elsőre, gond nélkül vettem ezt is. A
„Hinta-palinta”-nál egyik rúdról kellett átlendülni a másikra, ez is pipa. Már
csak az utolsó, a 21 méter hosszú „Predátor” volt hátra. Ez a sor
felvonultatott megannyi elemet, mint például: vízszintes kapaszkodó, T
kapaszkodó, Y kapaszkodó, sajtszelet, gyűrű, hullahopp karika, Predatorfej,
gyűrű, lajhár cső valamelyik többször is.
Első próbálkozásra eljutottam az akadály 3/4-ig, itt sajnos az egyik fogás túl messze volt és nem tudtam elég lendületet venni, hogy át tudjak fogni. A második próbálkozást sajnos nagyon elrontottam, nem figyeltem, nem gondoltam át eléggé mit hogy kellene és a felénél egyik pillanatról a másikra a sárban találtam magam. A megmaradt karszalaggal gyors befutottam a célba, hogy meglegyen az értékelhető időeredményem. Versenyen kívül még visszamentem megpróbálni legyűrni az utolsó szörnyet, de az első próbálkozásnál nem lett jobb L
Összességében nagyon tetszett az idei Running Warriors. Ötletes, kemény akadályok. Száraz időben biztos máshogy adta volna a meg a szépségét, de lassan kezdek hozzászokni, ha RW akkor eső, kell ilyen is. Egy biztos: az őszi Running Warriorson is ott leszek!
Beszámoló: Havlik András
Fotók:
Figura Photo Facebook
JakabA fotográfus Facebook