Desert strike!

Július 27-én nem dőltek meg meleg rekordok, a hőmérő higanyszála is simán 40C fok alatt maradt, a szentesi gyakorlópályán küzdve, fürödve az izzadtságban mégis más érzésünk volt.

---

Mivel a verseny élvezi a Magyar Honvédség erős támogatását, nem meglepő módon minden katonás rendben zajlott. Honvédségi sátortábor nemcsak a regisztrálásra, de öltözőnek, pihenő helynek és az egyik legjobb móka a tusolónak is helyet biztosított. Toborzás és szimulátor terelt a mélyebb nemzeti öntudat felé, amennyiben a pályán elszórt autentikus akadályok nem lettek volna elegendőek. Regisztrációhoz nemcsak a jogot kaptuk a részvételre, időmérő chip, de bőséges üdvözlő csomagot is, mely tartalma egy baseball sapi, mehet a gyűjteménybe! Energy gel … végre, már mióta nem láttunk ilyet egy induló csomagban sem. Üdítő, kupon és jó szokásukhoz híven egy kis brossúra, mely tartalmazza a versenyszabályzatot, pályarajzot, akadályleírásokat, mindent, amiről egy indulónak illik tudnia. Mindezt egy mezei sportoló 8000 Ft-ért kaphatta meg, "instatnt get!" és a java még simán hátra volt.

Rajtoltatás párosával, két percenként, nem is volt torlódás egyik ponton sem. Kis túlzással a terület belátható, néhány mesterséges dombocska zavarhat csak be a látképbe, illetve mikor a nap magasan jár, elcsigázódottabb résztvevőknek a délibáb. Ezért „kis helyen nagy pályát” úgy lehet, ha majd’ minden négyzetméteren megjáratják az embereket. A küzdőtér széléről nehéz is volt elképzelni, ki-hol tart a párhuzamos nyomvonalakon.

Első kilin még csak csodálhattuk a távolban meredező kereteket, miközben láncos egyensúly, abronccsal alaposan megszórt domboldal, palánkok és kúszás, mint bemelegítés irányított rájuk. A gyors akklimatizációban is bízhattunk az árnyékoktól mentes terepen.  

Nem túlzás, de már itt elvesztettük testfolyadékunk mérhető százalékát. A szervezés minőségét jellemzi, hogy majd’ minden megálló folyadékvételi pontként is üzemelt, ahol hűs, zacskós vízzel tornászhattuk le testhőmérsékletünk.

Nem az a legjellemzőbb, hogy az adrenalinnal elöntött agyunkat megfigyelésre használjuk ilyenkor, de feltűnhetett, hogy a RW által telepített és minősítéssel ellátott tenyér-nyíró fogásokkal gazdagon megszórt keretek, jól körülhatárolható területen kaptak helyet. Minden út innen és ezekhez vezet.

Katonai, máshol nem látható egyedi kihívások között a tank alatt, kompok felett és a legtöbb hibát generáló gránátdobálás jelent meg. A büntetések jelen esetben plusz két percet jelentettek, minden lacafacázás helyett a hibahelyről rádión jeleztek és már írták is jóvá a rajtszám gazdájának. Nincs sunnyogás, elszámolás, tiszta, mint egy közbeszerzés egy párhuzamos univerzumban.

Kinek mi a gyengéje egy rendezvényen, de a hőség biztos nem barátunk, hőségben dombot mászni sem a legjobb érzés, de amit igazán utálok, hőségben, zsákot cipelve dombot mászni. Természetesen nem a Három Kívánságra vettünk jegyet és a szervezők is a maximumot akarják kihozni ezért a legszivatósabb feladatokért is csak hálásak lehetünk. Utólag.

A ping-pong pályarajz vége kicsivel több, mint 5 kilométer, 23 ügyességi, technikai, erőképességi feladat után ért véget. A jól megérdemelt érem egy teljesítő nyakából sem hiányozhatott, csakúgy, mint a frissítőpont, hol gyümölccsel, müzli szelettel pótoltuk az elégetett, de inkább elpárologtatott kalóriát.

Érdekes, hogy a sorozat kvázi stabilan hozza ugyanazt minőséget, behatárolt területen, mégsem mondható monotonnak. Jellegzetessége megunhatatlanná teszi.

Fotók: Weekend Warriors Facebook

Figura Photo