HUN Harcos akadályfutó verseny, 2019.07.20. @Lupa-Tó

Ha HUN Harcos, akkor két dologban biztosak lehetünk, az egyik, hogy olyan pályát kapunk, aminek a végén sűrű „Uhb@zzmegolások” közepette tudjuk csak kipihegni a mögöttünk hagyott kilométereket, a másik, hogy közbe jön egy technikai baki.
Ez utóbbi laza eseménytörlést jelentett, aminek számomra nem az az érdekessége, hogy megtörtént, hanem a pozitívum, hogy olyan sokan reagáltak kérdőn. Úgy látszik, nemcsak az én oldalamat fúrja nagyon a kíváncsiság, mit sikerül kihozni majd a napból.

De, evezzünk komolyabb vizekre, ha már az ország „legnagyobb vizes akadályfutóverseny vár”. A hype elég korán elkezdődött, folyamatosan informálva minket az előkészületekről. Remélhetőleg nem hatott túl riasztólag a publikumra sem a toronyugrás, sem az új csecsebecsék. Ez egy olyan szervezés, ahol az útvonal és az akadálylista előre elérhető, így világossá válhatott, hogy a „párszáz” méteres úszás nem csak ígéret. Erre nem lehet teremben a köteleken lógva felkészülni, vagy futkározni előtte az erdőben, mert a vízben nincs olyan opció, hogy kicsit lepihensz amikor akarsz. Természetesen nem az a cél, hogy minél kevesebb ember élje meg a verseny végét, így szabad futam résztvevői mentőmellényt és úszódeszkát is használhattak. A profik nem, ha az arany érméért mentek, így mindenki, még időben eldönthette, milyen cél elérése érdekében adja le nevezését.

Mivel a helyszín a Lupa-tó volt, így annak infrastruktúrája is a rendelkezésre állt, ami jóval több, mint amihez egy klasszikus OCR-en hozzászokhattunk. Példának okáért volt használható melegvizes tusoló is. A regisztrációs díj egyben belépőt is jelentett a strandra zárásig lehetett fetrengeni a homokban, ínyencebbek napozó ágyakban, sérültek pedig a vízben áztathatták bütykeiket. Szerencsére kezdenek alapszolgáltatássá válni a különböző kiállítók standjai. Sport és erőszakszervezetek jelenléte emelte a színvonalat. A hangulatról egész napos élő, értsd: DJ által kevert zene gondoskodott. Az egész olyan volt, mint egy nyaralás extrákkal.
Megérkezéskor „Szabad futam” karszalagot kaptam. Ennyi. A hiányérzet nem véletlen. A „profiknak” járt a hibátlan teljesítés szalag, amit az első vétésig magukon tudhattak. Szóval nagyon nem kellett hozzászokni, nekik járt az első két indulás.

Extraként lehet értelmezni a meghívott Ninja Warriror, Exathlon és Survivor szereplők indulását, melyek egy-egy törzsi zászló alatt különböző időpontokban rajtoltak. Személyi kultusz hívőknek biztosan nagy élményt jelentett kedvencükkel együtt küzdeni. Ezen kívül családoknak és gyermekeknek is külön időpont volt fenntartva.
A rajt után nem sokkal már elérhetővé is vált a tó kellemes vize. Ehhez csupán egy kisebb palánkon kellett túllendülni. A második akadálynak látszó tárgyat, ami a gumiszőnyeg – vízbe téve sem túl izgalmas – már nedves cipővel lehetett csak legyőzni, ám ami tényleg megtorpanást okozott az a pár méterre elhelyezett ferde fal volt. Nedves lábbal a tapadási súrlódási együttható drasztikusan lecsökkent, ami a lendületben lévő test egyensúlyvesztését és nem várt találkozását a tárggyal, eredményezhette.
A kezdeti sokk kiheverésére a fél tó megkerülése adott lehetőséget. Ezen szakaszon a meghirdetett akadálymennyiség közel harmada gondoskodott a lendület megtöréséről. Ilyen volt például az első is, ami az „Egyensúlyozó rönk kitörésben” beszédes nevet kapta. Összesen öt egyensúlyozós pontot telepítettek a szervezők, mind-mind különböző, úgy mind stackline azaz kifeszített spanifer, libikóka vagy a kedvencem a vizesárkon keresztül vetett gerendák. Ebbe beleesve olyan térdig ért a víz. Mondjuk egy mellig érő gödör nagyobb büntetés lett volna, de ez már csak a poén-potméter tekergetése, most ez jutott. Hogy az esemény hű legyen hirdetett nevéhez különböző módokon, de víz alá kényszerítették a versenyzőket. Egyik ilyen kihagyhatatlan lehetőség a baráti nevet kapó „Berácsozva”, ami inkább vietkong verem és máris mindenki tudja mitől kell megijednie, de ezen a pár méteren merülni is kellett egy mesterséges gödörben.

Hogy biztosan frissítőleg hasson a strand vize az intenzívebb hevülésről már itt két teherhordós feladat gondoskodott, de másik pár is elrejtőzött a nagy vízen túl is. Először két ballon vízzel kellett fordulni, majd egy nyugtató kis futás után homokzsák cipelős, talicskában tologatós és újból a hátra rakós variáció jött. Aztán be a vízbe. Itt kezdődött a tó keresztben átszelése, kis szárazföldi érintéssel. A vékony kis félszigettel párhuzamosan, hol úszva, hol az aljzatot taposva bóják között, stégek alatt haladhatott a nép. Két megállóval, ahol egyrészt a már ismert ballonhordás és tíz fogasos „Varkocs” tartalmazott, másrészt a frissítőpont is itt helyezkedett el. Amennyiben eddig nem sikerült elég vizet nyelni itt pótolhattuk a mulasztást.
És végre a várva-várt, OCR szinten is egyedi kihívás. Merülés a kincsért. Jelen esetben ez vagy egy évszámot jelent vagy egy rovásírásos szöveget. Az írásokat jó két méter plusz az ÁFA mélységbe lesüllyesztve lehetett megtalálni, amennyiben valaki képes volt erre. Mivel nagy valószínűleg sváb felmenőimnek semmi közük Búvár Kundhoz vagy leszármazottjaihoz, épp ellenkezőleg, ez a feladat hiába tűnik könnyűnek, búvárszemüveg ide vagy oda, nagyon extra élményt nyújtott. Visszaadva a segédeszközt a stég másik oldalán már kínálták a választási lehetőséget: deszka, mentőmellény, avagy jószerencse segítségével lehetett kiúszni a partra. Útközben két stégen lehetett megpihenni, illetve életmentők is készen álltak. Uszodában a két hossz meg sem kottyan bevállaltam a spontán erőből való megoldást, ami a profi kategóriában amúgy is alap kellett, hogy legyen. Szintén a nehezebb feladatok kategóriájába sorolnám, de megúsztam. A pihenőknél érdeklődtem volt-e már esemény és bár elég korai indulást választottam, pontosabban az amatőrök harmadik futamával indultam, már szükséges volt a segítségnyújtás.

A partot egy löszfal tövében érhette el a nagyérdemű, mely elég magas és meredek volt ahhoz, hogy egy kis hegymászás beleférjen. A fekete leves a csúcson ért, a pálya úgy folytatódik, hogy vissza kell ereszkedni, majd még egy kis tógyaloglás. A szivatás sajnos valós volt, nem ez az első eset a brand égisze alatt, soha ne bízzatok meg bennük!
Itt azért már érezni lehetett, hogy az öt kilométer szerencsére alul lett becsülve, kifutás a Dunáig végig a partján, kerékpárúton. Mire megunta volna az ember már tereltek is vissza az erdőben, ahol egy kis tisztáson újabb teszteken kellett megfelelni. Két egyensúly, gyorsan át kell futni, hogy ne menjen feleslegesen az idő, ellenben a Toldi próba, mely a D-Beachen bemutatkozó Hunyadi próbán megismert kardokkal bemutatott gyakorlatot jelentett. Törpejárásban, kinyújtott karral megtartva a szablyát kellett teljesíteni a kijelölt kört. A felgyülemlett feszültséget íjászattal lehetett levezetni. Háromból egy találat tovább engedést jelentett. Belőttem kettőből kettőt és kiegyeztünk abban, hogy egyiket az utánam jövőnek beszámították. Ígérték. Szívesen.
A cél csak fizikailag került közelebb, ahogy a fesztiválterületre fordultunk. Gyakorlatilag pár kínzóeszközt túl kellett még élni. Kezdjük a sort a kihagyhatatlan multiriggel, mely négy fogásával és rúdmászásával nem egy hosszú tákolmány. Gonoszsága a magasságában keresendő. Ez pedig nem volt. Azaz a maximum másfél méteren elhelyezett lógókon csimpaszkodni azzal a feltétellel, hogy láb nem érhet le gyilkos. Egy vödör homokkal töltve fel-le-fel-le a domboldalon párszor és már csak egy szögesdrót alatti kúszás választott el a hármas összetételű barikádtól, mely után ritkán lehetett boldog arcokat látni. Katonai fal, semmiség, majomlétra, a 2019-es trendeknek megfelelően horizontal cargo net, azaz vízszintesen kifeszített háló. Aztán a fekete leves. Hook kapitány, mely egy fantasy világban akár a „hősroppantó”, dark fantasy esetében „özvegycsináló” nevet is kaphatná. A célegyenesben karszalagot veszíteni a legrosszabb érzés lehet. Mellmagasságban két csövön kellett kampók csúsztatásával végigmenni. A csövek alacsony volta miatt, lábbal könnyen érinteni lehetett a talajt, ami máris a próba elbukását jelentette. Sokaknak. Sajnos lányok közül senkinek nem sikerült, de az erősebb nem sem lehet túl boldog a sikerességet illetően.

Az i-re a pontot a toronyugrás tette. Egyedi és különleges befejezése a futamnak. A hibamentes kisebbségnek hatalmas gratuláció. Valóban meg kellett küzdeni azért az oroszlános medálért! Ami mindenkinek járt az a fém vagy fa medál, gyümölcs és frissítő a célban.
Mint látható töméntelen újdonságot hozott ez a rendezvény az OCR világába. A küzdéssel teli nappal mindenképpen egy új fejezetet, de legalább egy új bekezdést sikerült vésnie a csapatnak a magyar terepakadály futás (úszás) történelmébe egyedi kézjegyével. Nincs kétségem afelől, hogy a lendület még jódarabig kitart és extrémnél extrémebb kihívásokat fogunk az arcunkba kapni a jövőben.

Van azért olyan rész is, ami nem tetszett és nem vagyok biztos, hogy hosszú távon nem válik-e kárára a sorozatnak. Ez pedig az a hatalmas szakadék, ami a profi és amatőr kategória között húzódik. A különbség annyira kirívóan óriási, hogy az indiai kasztrendszer elkezdte tanulmányozni a szabályokat, hátha tudnak ötletet meríteni belőle. A profik lehetőséget kapnak az arany pénzérme megszerzésére, díjak szerzésére, időmérésre és még az érmük is különleges. A szabad futamosok kaptak egy fa medált. Értem a politikát, hogy definiálni kell a különbséget a kategóriák között, de ez már túl sok, szerintem. Ráadásul az sem megoldás, hogy jelentkezzen mindenki a komolyabb menetre, mert a létszám ott korlátozott. Az időmérés például egy olyan alap szolgáltatás kellene, hogy legyen, ami megkérdőjelezhetetlenül hozzá tartozik a sporthoz.

Ezen a futamon pedig egy hatalmas ziccer maradt ki ezáltal. Mennyire jó lehetne, ha lenne egy összehasonlítási alap a celeb versenyzőkkel. Egy táblázat, ami ha kell, súllyal bír, ha nem akkor meg úgysem az idő hajtotta a nevezőt. Jó érzés lenne látni, hogy mennyivel vagyok jobb egy Ninja Warriror-nál és azt mondani: „Mi van ninnya, ennyit tucc?” vagy azt látni, hogy igen, van még hova fejlődnöm és a következő alkalomra összeszedem magam. A rendszer idén lett bevezetve és folyamatos fejlesztés alatt van. Reméljük pozitív irányba változik tovább akár egy új kategóriával, akár a szigorú törvények enyhítésével.

Beszámoló: Veiger Gábor
Fotók: Tóth József Figura (további képek itt)